Magányos lennék? Egyedül-a tömegben?
Hiszen az én Uram egyszer azt ígérte:
„...veled leszek minden napon...”
S nem hinném, hogy egyet kihagyott.
Velem volt születésem pillanatában,
s minden nap, míg iskolába jártam,
velem van a munkámban is, tudom,
mert:„...vénségetekig ugyanaz maradok...”
Megéltünk együtt már sok boldog percet,
s néha a bánattól azt hittem, elvesztem,
de utólag látom, akkor se hagyott el,
mikor én két kézzel magamtól ellöktem.
Minden reggel hálával ébredek,
hogy egy szép napot vele tölthetek.
S este imára hajthatom fejem,
mert éjjel sem alszik az én Istenem.
S ha véletlen úgy érzem, egyedül maradtam,
pedig én teljesen máshogyan akartam,
akkor Ő átölel, s szelíden szól hozzám:
„Gyermekem, szeretlek, meghallom a fohászt,
hallom, ha kiáltasz, dühödben, mérgesen,
hallom, ha suttogod: "Mi lesz most már velem?"
hallom, ha ajkadról már csak egy sóhaj száll...
hallom azt is, mit ki sem gondoltál.
Gyermekem, szeretlek, Atyád vagyok, nem más,
soha nem fordítom el tőled az orcám.
Nem lesz életednek soha egy perce sem,
hogy elhagynálak téged, szeretlek, gyermekem!”
Hogy lennék magányos, ha ilyen Atyám van?
Bármikor szólhatok Őhozzá imámban,
bárhonnan mehetek karjába boldogan.
A Királyok Királya mindenkor VELEM VAN!!!
Kommentáld!