Pecznyík Pál : MI AZ IMÁDSÁG
imádság: hívő ember lélegzetvétele;
érte szíve Isten iránt, hálával van tele.
Az imádság: égbe szálló mélységes hódolat;
Istenünkkel a legbensőbb, szent, titkos kapcsolat.
Az imádság: beszélgetés, őszinte, gyermeki;
Atyával, ki a gyermekét, áldja és szereti.
Imádság: a lélek szerve, amellyel lélegez;
imádság nélkül a lélek, elsorvad, vége lesz!
Az imádság: lelkünk szárnya, mely felfelé emel;
Isten trónja elé suhan, s eléje térdepel.
Az imádság: csodás ének, lelkünk szép éneke;
miért nincs a szívünk mindig, ily énekkel tele?
Az imádság: betegeknek esdő, mély sóhaja;
Isten a sóhajt is hallja, s nem veti el soha.
Az imádság: lelki fohász, Istenhez, kit szeret;
aki Fiát áldozta fel, minden bűnös helyett!
Az imádság: földi kérés, válasz rá mennyben van;
Atyánknál, kit válaszáért, imádunk boldogan.
Az imádság: hálaadás a sok szépért, jóért;
mellyel Atyánk betölt minket, Fia váltságáért!
Az imádság: csodás oltár, melyen áldozhatunk;
hálaáldozattal azért, amit ad hű Urunk.
Az imádság: felelősség, mert felelős vagyok;
azokért, kiket imámban, szívemben hordozok.
Az imádság: emberekhez lehajló szeretet;
imádságban ölelhet át szívem, bús szíveket.
Az imádság: vallástétel, merjük hát vallani;
Megváltónknak Jézust, aki meg is tud tartani!
Az imádság: lelki szemünk, amellyel láthatunk;
már láthatjuk égi hazánk, melyet ád hű Urunk!
Az imádság: felemelt kéz, s míg felemelve van;
bűnünk felett, világ felett, győzhetünk boldogan.
Az imádság: mély hódolat, hű Teremtőnk előtt;
alázatunk, ha őszinte, Szentlelkével betölt.
Az imádság: bűnvallomás, ha bánt, kínoz a bűn;
ki őszintén bánja bűnét, azon megkönyörül!
Az imádság: alázatos bűnbocsánat kérés;
kinek Isten megbocsátott, nincs már abban félés.
Az imádság: megbékülés égi Teremtőnkkel;
aki békére törekszik, minden gyermekével.
Az imádság: már e testben, drága benső élet;
hűséges imádkozókra vár, az örök élet!
Kommentáld!