Emlékezzünk...1876. 01. 28.Meghalt Deák Ferenc magyar politikus, a "Haza bölcse".
(...)
A szem volt ő, mely értünk messze néz,
Hallás, mely mindent figyelembe vész,
A kéz, melyben törvényünk volt a kard,
Mely oltalmaz, véd, s ha kell, visszatart;
Az ajk, mely minden érzést kifejez:
Egy nemzet vágya és igéje ez,
Erős, hatalmas akkor, hogyha szól:
Félelmes, mikor hallgat és dacol.
Úgy jött szelíden, mint a magvető,
Nagy eszméknek, magvát hintette ő.
Egyenlőség, szabadság elveit,
Ahol csak föllép, mint a nap, derit,
Munkára kelt, idomít, ösztönöz,
Együtt tavasz s gyümölccsel teli ősz,
Fejlődni, tenni, ahol csak lehet:
Megérdemelni a polgár nevet.
(...)
Nem ingatá népkegy vagy hatalom,
Nagy cél vivé, nem percnyi alkalom,
Népzajtól nem fél, csábnak nem hiszen,
Nem meghajolni s kockáztatni sem,
Haladni bátran minden vész felett,
Ám nem keresni az örvényeket,
Munkálni, tenni és nem kérni bért:
Semmit magunkért, mindent a honért!
Nem! Ennyi érték el nem vész soha,
Köztünk van ő, enyésszék bár pora;
Polgárerényben sugárzik neve,
Föllángolásban itt ég szent heve,
A bölcseségben, mely mérsékel, int,
Az ő vigyázó lelke szól megint,
A honszerelem, méltóság, a jog,
Azt hirdetik mind: „Én Deák vagyok!"
(1876)
/Tóth Kálmán: Deák Ferenc emlékezete/
Kommentáld!