"Hasonló a mennyek országa a gazdához, aki korán reggel kiment, hogy munkásokat fogadjon a szőlőjébe. Miután megegyezett a munkásokkal napi egy dénárban, elküldte őket a szőlőjébe.
Amikor kiment kilenc óra tájban, látta, hogy mások is állnak a piacon tétlenül, és ezt mondta nekik: Menjetek ti is a szőlőbe, és ami jogos, megadom nektek.
Azok pedig elmentek. Ismét kiment tizenkét óra körül és délután három óra tájban, és ugyanígy tett.
Amikor pedig késő délután öt óra tájban is kiment, még mindig talált ott álldogálókat, és megkérdezte tőlük: Miért álltok itt egész nap tétlenül? Azok pedig így válaszoltak: Mert senki sem fogadott meg bennünket. Erre ezt mondta nekik: Menjetek ti is a szőlőbe! Miután pedig beesteledett, ezt mondta a szőlő gazdája a vincellérjének: Hívd elő a munkásokat, és fizesd ki a bért, az utolsókon kezdve az elsőkig. Ekkor jöttek azok, akik öt óra tájban álltak munkába, és kaptak egy-egy dénárt. Amikor azután az elsők jöttek, azt gondolták, hogy többet kapnak, de ők is csak egy-egy dénárt kaptak.
Amikor átvették, zúgolódni kezdtek a gazda ellen, és ezt mondták: Ezek az utolsók egy órát dolgoztak, és egyenlővé tetted őket velünk, akik az egész nap terhét hordoztuk, és szenvedtünk a hőségtől.
Ő pedig így felelt egyiküknek: Barátom, nem bánok veled igazságtalanul: Nem egy dénárban egyeztél-e meg velem? Vedd, ami a tied, és menj el. Én pedig az utolsónak is annyit akarok adni, mint neked. Hát nem szabad-e nekem azt tennem a javaimmal, amit akarok? Vagy a te szemed azért gonosz, mert én jó vagyok? Így lesznek az utolsókból elsők, és az elsőkből utolsók."

Mt 20,1-16.

ISTEN NAGYLELKŰSÉGE

Adjatok hálát az Atyának, aki alkalmassá tett titeket arra, hogy a szentek örökségében, a világosságban részesüljetek. (Kol 1,12)

Megdöbbenve és elszomorodva hallottam, hogy az unokatestvérem 64 éves korában hirtelen elhunyt. Még jobban megdöbbentem, amikor megtudtam, hogy négy másik emberrel együtt engem is bevett a végrendeletébe.
Azt értettem, miért örököl a két barátja; hisz évtizedek óta nagyon jó viszonyban voltak.
A másik két unokatestvér is sokkal szorosabb kapcsolatban állt vele; nagyon sokat segítettek neki, amikor beteg volt. Mi nem álltunk ennyire közel egymáshoz, ezért úgy éreztem, nem érdemlek meg egy ilyen ajándékot. Miért döntött úgy, hogy engem is megajándékoz, sőt egyenlő részt kapok a többiekkel? Mikor rákérdeztem a végrendelet végrehajtójától, azt mondta, az unokatestvérem szeretett engem, és azt akarta, hogy részesüljek az ajándékból.
Ez az Úr Jézus hozzánk fűződő kapcsolatára emlékeztet. Isten szeret minket, és elküldte a Fiát, hogy meghaljon azért, hogy nekünk üdvösségünk lehessen. A mi örökségünk sem függ attól, hogy milyen régi a kapcsolatunk az Úrral. Ha úgy is érezzük, hogy nem érdemeljük meg, akkor is egyenlő örökrész illet meg minket Isten országában.