Mert én új eget és új földet teremtek, a régire nem is emlékeznek, senkinek sem jut eszébe.
Ezért örvendjetek és vigadjatok mindörökké annak, amit teremtek. Mert Jeruzsálemet vigasságra teremtem, népét pedig örömre.
Vigadozni fogok Jeruzsálemmel, és örvendezni népemmel. Nem hallatszik ott többé sírás és jajgatás hangja.
Nem lesz ott olyan csecsemő, aki csak néhány napig él, sem öreg ember, aki magas kort nem ér. Mert a legfiatalabb is százéves korában hal meg, és aki nem ér meg száz évet, átkozottnak számít.
Házakat építenek, és laknak bennük, szőlőket ültetnek, és élvezik gyümölcsüket.
Nem úgy építenek, hogy más lakjék benne, nem úgy ültetnek, hogy más élvezze. Mert népem élete oly hosszú lesz, mint a fáké. Választottaim maguk élnek munkájuk eredményéből.
Nem hiába fáradoznak, nem veszedelemre szülnek, mert az ÚR áldott népe ez, ivadékaival együtt.
Mielőtt kiáltanak, én már válaszolok, még beszélnek, én már meghallgatom.
A farkas a báránnyal együtt legel, az oroszlán szalmát eszik, mint a marha, és a kígyónak por lesz a kenyere. Nem árt és nem pusztít szent hegyemen senki - mondja az ÚR.

Ézs 65,17-25.

MIELŐTT MÉG HÍVNÁNK

Mielőtt kiáltanak, én már válaszolok, még beszélnek, én már meghallgatom. (Ézs 65,24)

Átgondoltam a tennivalókat, amiket el akartam végezni, mielőtt délutáni alvásából felébred a kisbabám. Tudtam, ki kell majd cserélni a pelenkáját, és meg kell etetnem.
Egyetlen módon tudja kifejezni szükségleteit: a nyugtalan és egyre erősödő sírással.
Figyeltem az időt, miközben dolgoztam, és hallgatóztam, mikor kezd mocorogni. Amikor felébredt, szaladtam a szobájába, mielőtt visítássá fajul sírása. Kicseréltem a pelusát, a karomba vettem és megetettem. Nagyon szerettem őt, és bármit megtettem érte. De amikor édesdeden aludt, kislányom az ő kicsi világába merült el, nem is tudva a jelenlétemről.
Ahogy folytattam a dolgomat, rádöbbentem, mennyire hasonlítok a kisbabámra: élem a saját világomat, amíg valami baj ér.
Akkor aztán kétségbe esek, és elsírom bánatomat Istennek, hogy mit akarok, és mit érzek.
Isten azonban mindig rá van hangolódva sírásunkra és szükségeinkre. Bármi legyen is a baj, ott van, hogy segítsen nekünk, még mielőtt hívnánk őt.
Hála legyen Istennek azért, hogy meghallgat és törődik velünk!

Imádság: Drága Istenünk, köszönjük szeretetedet, ami a szükségleteinkre van hangolva. Te már azelőtt tudsz róluk, mielőtt mi felismernénk őket. Ámen.

Még mielőtt Istenhez kiáltanánk, ő kész és hajlandó segíteni.
Donna Trimm (Virginia, USA)