Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt.
Megvan az ideje a születésnek, és megvan az ideje a meghalásnak. Megvan az ideje az ültetésnek, és megvan az ideje az ültetvény kitépésének.
Megvan az ideje az ölésnek, és megvan az ideje a gyógyításnak. Megvan az ideje a rombolásnak, és megvan az ideje az építésnek.
Megvan az ideje a sírásnak, és megvan az ideje a nevetésnek. Megvan az ideje a gyásznak, és megvan az ideje a táncnak.
Megvan az ideje a kövek szétszórásának, és megvan az ideje a kövek összerakásának. Megvan az ideje az ölelésnek, és megvan az ideje az öleléstől való tartózkodásnak.
Megvan az ideje a megkeresésnek, és megvan az ideje az elvesztésnek. Megvan az ideje a megőrzésnek, és megvan az ideje az eldobásnak.
Megvan az ideje az eltépésnek, és megvan az ideje a megvarrásnak. Megvan az ideje a hallgatásnak, és megvan az ideje a beszédnek.
Megvan az ideje a szeretetnek, és megvan az ideje a gyűlöletnek. Megvan az ideje a háborúnak, és megvan az ideje a békének.

Préd 3,1-8.

LELKI CSALÁD

Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt... Megvan az ideje az ültetésnek, és megvan az ideje az ültetvény kitépésének. (Préd 3,1-2)

A 47. születésnapom volt. Abban az évben a családom nélkül ünnepeltem, mert Isten arra hívott, hogy egy új gyülekezetben szolgáljak egy másik államban távol a családomtól.
Reggeli bibliaolvasáskor a fenti verset olvastam, ami arra emlékeztetett, hogy nem csak kivétettem a komfortzónámból, de bekerültem egy új gyülekezeti családba.
Ez a család születésnapi képeslapot küldött nekem és sok sms-t, ami csökkentette magányomat.
Ez a gyülekezeti család velem együtt dicsőítette Istent, mert ott voltam közöttük, ahol Isten akarta, hogy legyek a születésnapomon.
Ahogy a nap vége felé közeledett, rájöttem, hogy nagyon sok mindenért hálás lehetek.
Tudatában voltam, hogy a következő év sok tekintetben nem lesz könnyű, de azt is tudtam, hogy Isten felkészített engem.
Emlékeztetett, hogy az életben ideje van az ültetésnek, és ideje van a kiszakadásnak, és egyik sem esik kívül Isten csodálatos uralmán és kegyelmén.

Imádság: Szerető Istenünk, hálát adunk, hogy teljesen ismeretlen embereket testvéreinkké teszel, és lelki családot adsz, bárhová is megyünk. Ámen.

Ki az én lelki családom?
Carol Denereaz (Új-Dél-Wales, Ausztrália)