Ezt mondja az ÚR: A kegyelem idején meghallgatlak, a szabadulás napján megsegítlek. Megőrizlek és megajándékozom általad szövetségemmel népemet, hogy te állítsd helyre az országot, és oszd szét az elpusztult örökséget.
Mondd a foglyoknak: Jöjjetek ki! - a sötétségben levőknek: Jöjjetek a napvilágra! Útközben lesz élelmük, még a kopár hegyeken is lesz legelőjük.
Nem éheznek és nem szomjaznak majd, nem bántja őket a nap heve, mert az terelgeti őket, aki könyörült rajtuk, az vezeti őket forrásvizekhez.
Minden hegyen utat készítek, kimagaslanak az országutak.
Ezek itt messze földről jönnek, azok észak és nyugat felől, amazok meg Színím földjéről!
Ujjongjatok, egek, vigadozz, föld, törjetek ki ujjongásba, hegyek! Mert megszánta népét az ÚR, és könyörül a nyomorultakon.
De Sion ezt mondta: Elhagyott engem az ÚR, megfeledkezett rólam az én Uram!
Megfeledkezik-e csecsemőjéről az anya, nem könyörül-e méhe gyermekén? Ha mások megfeledkeznének is, én nem feledkezem meg rólad!
Íme, tenyerembe véstelek be, szüntelen előttem vannak falaid.
Fiaid hozzád sietnek, pusztítóid és rombolóid pedig kivonulnak belőled.
Emeld föl a tekintetedet és nézz körül: mind összegyűltek, eljöttek hozzád. Életemre mondom - így szól az ÚR -, hogy ékszerként veszed föl valamennyit, magadra aggatod őket, mint egy menyasszony!

Ézs 49,8-18.

"ISTEN INGE"

De ha ő meg is feledkeznék, én akkor sem feledkezem meg rólad! Íme, a tenyerembe véstelek be. (Ézs 49,15-16)

Nappali tagozaton tanultam, és megpróbáltam mellette fenntartani egy részmunkaidős lelkészi állást. Feleségem teljes munkaidőben dolgozott. Kisgyermekem egyik nap az ölemben ült az íróasztalnál, a gyümölcsleves poharával játszott. Épp egy telefonbeszélgetés közepén tartottam, és gépeltem valamit a számítógépen.
Pár másodperccel azelőtt, hogy egy gyülekezeti tag belépett az ajtón, a fiam a szőlőlevét az ingemre öntötte. Micsoda felfordulás: zaklatott gyermek, telefonhívás, számítógép, foltos ing, és most valaki az ajtóm előtt! Volt annyi lélekjelenlétem, hogy abbahagyjam a gépelést; és azt mondjam: "Nemsoká visszahívom.", és letettem a telefont. Ami a gyülekezeti tagot illeti, nevetett, miután meglátott, és megértően mosolyogva így szólt: "Látnod kellene Isten ingét!".
Ez a megjegyzése azóta is megmaradt bennem.
Isten annyi mindent magára vesz - egyszerre - a mi kedvünkért. Meghallgatja imáinkat, felszárítja könnyeinket, fogadja panaszainkat, megbocsátja bűneinket, és megnyugtat, ha félünk. Ahogy egyre közelebb kerül hozzánk és foltjainkhoz, bizonyára mi is bepiszkítjuk "Isten ingét". Elfoglaltak lehetünk a nap minden órájában, mégis folyamatosan áldottak vagyunk, mert teljes mértékben Isten kezében vagyunk, aki mindig szeret minket.

Imádság: Köszönjük, Istenünk, hogy szeretsz minket életünk piszkos, nehéz, fájdalmas időszakaiban is. Ámen.

A bajok idején hálát adok Istennek, hogy mindig közel van.
Rob Fennell (Új-Skócia, Kanada)