Ez a „kemény”:

„Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára megáll a porom fölött,”
Jób 19,25

Tudod milyen érzés a „kemény”? Nem a folyóparti kavicsról vagy a lábad alatti betonról beszélek. Ha valami érzelmileg kemény, lelkileg kemény. Az a keménység, amitől úgy érzed, feladod, visszabújsz az ágyba, vagy valamivel időlegesen kirekeszted a tudatodból a valóságot.

Ismered azt a kemény helyzetet, amikor minden megkérdőjeleződik, amit tudtál – vagy azt hitted, hogy tudsz – Istenről?

Jób könyve az Ószövetségben egy olyan ember történetét meséli el, aki ismerte ezt a keménységet. Egyike a legnehezebben megemészthető könyveknek, hisz Isten elveszi Jób fölül védő kezét, és hagyja, hogy megtapasztalja a legnagyobb szenvedést. Isten a bűntelenség példájaként mutatott Jóbra, s a Sátán forgatta úgy a szót, hogy kicsikarja számára a próbatételt.

Isten bízott Jóbban, és megadta az engedélyt. A Sátán nekilátott, és egyenként elpusztított mindent, ami kedves volt Jóbnak: a családját, az egészségét, a vagyonát. S akkor, amikor azt hinnéd, rosszabb már nem jöhet, Jób felesége és barátai eléje lépnek, hogy „segítsenek” a legrosszabb tanácsokkal. Jóbot minden oldalról szorongatják, s néha már-már feladja, kérve Istent, hogy zúzza őt össze, és szabadítsa meg a nyomorúságból.

Jób becsületes, jó ember volt. Teljes értékű ember, aki nem érdemelte meg a „kemény” megpróbáltatást. Összeomolva is végsőkig kapaszkodott az igazságba: az igazságba, amit önmagáról és Istenről gondolt. Összezavarodottsága és a kérdések ellenére nem volt hajlandó átkozni Istent. Nem értette, miért kell szenvednie, de megőrizte tisztességét és integritását, és hitte, hogy Isten valami jót fog kihozni a helyzetből.

Jób felemelt fejjel fogadta a nehézségeket. Kibillent ugyan, de aztán megvetette a lábát, és ragaszkodott hitéhez, hogy az ő Istene, aki soha nem hagyta el őt, most sem fogja elhagyni. Bármit elveszíthetett, bárki elhagyhatta, tudta, hogy Isten mindig vele lesz. Indulatai megpróbálták elhúzni, de Jób egyensúlya megmaradt. Kiállta a „kemény” próbát.

Jób olyan szavakkal vallotta meg hitét, amelyek évszázadok óta visszhangoznak régi és újabb idők szenvedő szentjeinek ajkáról: „tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára megáll a porom fölött”.

Jób története happy enddel végződik. Azt mondja a Biblia, hogy miután kiállta a próbát, „Az Úr pedig jobban megáldotta Jóbot azután, mint azelőtt” (Jób 42,12a). Bár Jóbnak kemény időkön kellett átmennie, Isten végig vele volt, s a túloldalon jutalom várta.

Az örömhír az, hogy Jób története a miénk is lehet. Na nem a szörnyű szenvedéseket, katasztrófákat óhajtjuk magunknak, de elmondhatjuk, hogy mindnyájunknak megvan a maga „kemény” időszaka. Jób Megváltója a mi Megváltónk is. Ha ma valami kemény helyzetbe ütközöl, Jób története hozzon neked enyhülést és reményt, hiszen a mi Megváltónk él!