Felelt Jób, és ezt mondta az ÚRnak:
Tudom, hogy mindent megtehetsz, és nincs olyan szándékod, amelyet meg ne valósíthatnál.
Ki merné elhomályosítani az örök rendet tudatlanul? Azért mondottam, hogy nem értem. Csodálatosabbak ezek, semhogy felfoghatnám.
Hallgass meg, hadd beszéljek! Én kérdezlek, te pedig oktass engem!
Jób 42,1-4.
FELFOGHATATLAN EZ NEKEM!
Ki akarja eltakarni örök rendemet tudatlanul? - kérded. Valóban olyasmiről szóltam, amit nem érthetek: csodálatosabbak, semhogy felfoghatnám. (Jób 42,3)
Jób egyike a Biblia legigazabb embereinek, ám, amikor súlyos próbatételekkel nézett szembe, megátkozta születése napját, és arra kérte Istent, hadd haljon meg.
Isten egy sor kérdéssel válaszolt. Azt firtatta, vajon Jób ismeri-e az Úr roppant hatalmát. Jób megalázva magát, megértette, milyen elhamarkodottan beszélt olyanokról, amik csodálatosabbak, semhogy felfoghatná.
Életem első "Jób élménye" akkor történt, amikor elkezdtem a főiskolát. Azelőtt úgy tűnt, hogy életem biztos alapokon áll. Családom hitét és tanácsát követtem.
A főiskolán viszont találkoztam a szabadsággal. Ezzel a bizonytalanság érzése is együtt járt: "Mi a következő lépés? Mi történik, ha rosszul választok?"
Egy nap felhívtam édesanyámat, és engedélyét kértem egy év halasztásra, hogy mindent átgondolhassak. Nyugtalanított, hogy tanulmányaimat a jövő felőli bizonytalansággal folytassam. Úgy tűnt, Isten nem hallgat meg, ezért elveszettnek éreztem magam.
Jób könyvét olvasva megtaláltam utamat. Jób hasonló helyzetben volt: válaszokat várt Istentől.
Jóbbal együtt olyan dolgokról kérdeztük Istent, amelyek csodálatosabbak voltak, semhogy felfoghattuk volna. Tanulgatom, hogy bizonytalanságom beleillik egy olyan tervbe, amit nem érthetek. De tudom, hogy Isten akarata jó nekem, és napról napra tanulom, hogy ez elég.
Imádság: Urunk, emlékeztess, hogy hallgatásod nem jelenti azt, hogy elhagysz minket. Segíts mindig bízni benned. Ámen.
Istent nem láthatom, de bízhatok, hogy útjai nagyszerűek.
Bailey Gerber (Indiana, USA)
Kommentáld!