Azt pedig állítom, testvéreim, hogy test és vér nem örökölheti Isten országát, a romlandóság nem örökli a romolhatatlanságot.
Íme, titkot mondok nektek: nem fogunk ugyan mindnyájan elhunyni, de mindnyájan el fogunk változni.
Hirtelen egy szempillantás alatt, az utolsó harsonaszóra; mert meg fog szólalni a harsona, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, mi pedig elváltozunk.
Mert e romlandó testnek romolhatatlanságba kell öltöznie, és e halandónak halhatatlanságba.
Amikor pedig (ez a romlandó romolhatatlanságba öltözik, és) ez a halandó halhatatlanságba öltözik, akkor teljesül be, ami meg van írva: "Teljes a diadal a halál fölött! Halál, hol a te diadalod? Halál, hol a te fullánkod?"
A halál fullánkja a bűn, a bűn ereje pedig a törvény.
De hála az Istennek, aki a diadalt adja nekünk a mi Urunk Jézus Krisztus által!
Ezért, szeretett testvéreim, legyetek szilárdak, rendíthetetlenek, buzgólkodjatok mindenkor az Úr munkájában, hiszen tudjátok, hogy fáradozásotok nem hiábavaló az Úrban.

1Kor 15,50-58.

MAGVETÉS
Mert abban igaza van a mondásnak, hogy más a vető, és más az arató. (Jn 4,37)

Miss Mildred, egykori vasárnapi iskolai tanítónőm mindig is különleges helyet foglalt el a szívemben. Sohasem felejtettem el tanításait és keresztény példamutatását.
Nemrégen, 25 évvel azután, hogy utoljára láttam őt, ismét felvettem vele a kapcsolatot.
"Soha nem tudtam meg, hogy bárki is az egykori tanítványaim közül elraktározott valamit magában abból, amit tanítottam" - jegyezte meg, miután elmeséltem neki, hogyan szántam oda életemet Krisztusnak. "Emlékszem, ahogy a gyerekek az ablakon bámultak kifelé az órán vagy az órájukat nézegették, türelmetlenül várva az időt, amikor már kimehetnek" - tréfálkozott.
"De az, hogy most veled beszélek, és tudom, legalább egy általam elvetett mag meggyökerezett, igazi jutalom számomra".
Gyakran vetjük az evangélium magvait jó cselekedeteinkkel vagy tanácsainkkal anélkül, hogy valaha is megtudnánk a végeredményt.
Miss Milredhez hasonlóan eltűnődhetünk azon, vajon csak az időnket vesztegetjük-e.
A vele való beszélgetés után tudatosult csak bennem igazán, hogy nem mindig tudjuk, mi származik majd a jó cselekedeteinkből.
Csak hitben meg kell tennünk a következő lépést, követve Urunk példáját, és vetnünk kell a magot. Isten majd gondot visel rá.

Imádság: Urunk, adj könyörületes és hűséges szívet, hogy szavainkkal és tetteinkkel másokat szolgáljunk. Ámen.

Hogyan adhatom tovább hitemet ma?
Monica A. Andermann (New York, USA)