Mert így szól az én Uram, az ÚR: Majd én magam keresem meg juhaimat, és én viselem gondjukat.
Ahogyan a pásztor gondját viseli a nyájnak, amikor ott áll juhai között, amelyek szét voltak szóródva, úgy viselem gondját juhaimnak. Kiszabadítom őket mindenünnen, ahová csak szétszóródtak egy felhős, borús napon.
Kivezetem őket a népek közül, és összegyűjtöm az országokból, azután beviszem őket a saját földjükre. Legeltetni fogom őket Izráel hegyein, a völgyekben és az ország minden lakóhelyén. Jó legelőn legeltetem majd őket, és Izráel magas hegyein fognak tanyázni. Jó tanyájuk lesz, ott heverésznek, és kövér legelőn legelésznek Izráel hegyein.
Én legeltetem juhaimat, és én keresek nekik pihenőhelyet - így szól az én Uram, az ÚR.
Az elveszettet megkeresem, az eltévedtet visszaterelem, a sérültet bekötözöm, a gyengét erősítem, a kövérre és az erősre vigyázok; úgy legeltetem őket, ahogy kell.

Ez 34,11-16.

BIZTONSÁGOS HAZATÉRÉS
Ha valakinek közületek száz juha van, és elveszít közülük egyet, vajon nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy-e addig az elveszett után, amíg meg nem találja? És ha megtalálta, felveszi a vállára örömében. (Lk 15,4-5)

A kocogást mindig is az Istennel való együttlét jó formájának tartottam. Ezt most Nyugat-Afrikában is folytatom, ahol a Békehadtest keretein belül szolgálok.
Mivel új vagyok itt, időbe került, mire megismertem a kis falumat és a környező településeket.
Szolgálatom harmadik hónapjában egyik reggel kocogni mentem. Egy idő után úgy döntöttem, hogy visszatérek a faluba.
A felkelő nappal a horizonton jól láttam az irányt, de amikor egy elágazáshoz értem, rossz felé tértem, és egy számomra ismeretlen közeli faluban kötöttem ki.
Először elfogott a kétségbeesés, de egy helybéli asszony megmutatta a helyes irányt. Már mentem egy ideje, de rájöttem, hogy még mindig nem vagyok biztos benne, hol is vagyok.
Aztán, mint egy jó pásztor, egy helybeli lovas megmutatta azt az elágazást, ami a falumhoz vezetett.
Ahogy követtem az újonnan felfedezett "pásztoromat", a jó pásztorra gondoltam, aki hazavezet bennünket Istenhez, amikor eltévedünk. Most már nem félek, ha eltévedek, mert bízom benne, hogy Krisztus minden alkalommal haza fog vezetni.

Imádság: Urunk, Pásztorunk, ha eltévedünk az úton, keress meg, és vezess haza bennünket szerető ölelésedbe! Ámen.

Isten mindig haza fog vezetni, amikor eltévedek.
Ashley Justice (Gambia)