Tamás pedig, egy a tizenkettő közül, akit Ikernek hívtak, éppen nem volt velük, amikor megjelent Jézus.
A többi tanítvány így szólt hozzá: "Láttuk az Urat."
Ő azonban ezt mondta nekik: "Ha nem látom a kezén a szegek helyét, és nem érintem meg ujjammal a szegek helyét, és nem teszem a kezemet az oldalára, nem hiszem."
Nyolc nap múlva ismét benn voltak a tanítványai, és Tamás is velük. Bár az ajtók zárva voltak, bement Jézus, megállt középen, és ezt mondta: "Békesség néktek!"
Azután így szólt Tamáshoz:
"Nyújtsd ide az ujjadat, és nézd meg a kezeimet, nyújtsd ide a kezedet, és tedd az oldalamra, és ne légy hitetlen, hanem hívő." Tamás pedig így felelt:
"Én Uram, és én Istenem!"
Jézus így szólt hozzá:
"Mivel látsz engem, hiszel: boldogok, akik nem látnak és hisznek."
Jn.20:24-29

A KÉTELKEDÉSTŐL A HITIG

Erre azonnal felkiáltott a gyermek apja, és így szólt: "Hiszek, segíts a hitetlenségemen!" (Mk 9,24)

Tamás, akit gyakran "hitetlen Tamásnak" hívunk, nagyon nehezen tudta elhinni Jézus feltámadását. Azt hiszem, azért szerepel a története a Bibliában, mert nem volt ebben egyedül. Rengetegen voltak akkor, és most is, akiknek nem könnyű hinniük.
Tamás tanít meg minket, hogy lehet nehéz kérdéseket feltenni, őszinte kételkedéssel szembenézni, és kézzelfogható kapcsolatot keresni Jézus Krisztussal.
Örülök, hogy az egyházi tradícióm megengedi az ilyen fajta keresést. Szállóigévé vált gyülekezetünkben, hogy az őszinte kételkedés nem mond ellent a hitnek, hanem szükséges része az egészséges, növekedő, éretté váló hitnek.
Templomunkban van hely azok számára, akik most kezdik követni Jézust, és szeretnék tisztázni kérdéseiket az ő jelenlétében, aki ismeri a válaszokat.
A feltámadt Krisztus olyan helyeken is megjelenik, ahol legkevésbé számítunk rá.
Minden "hitetlen Tamásnak" mondja Jézus: "Jöjj, van hely számodra az országomban. Kövess engem!"
Akik valóban megtalálják a hitet - olyan hitet, melyet érdemes keresni - azok hite őszinte kételkedésből és igazi alázatból születik.

Imádság: Krisztusunk, felajánljuk magunkat neked úgy, ahogy vagyunk, a kétségeinkkel és hitünkkel együtt. Ámen.

A kételkedés nem ellenszegülés, hanem fontos része a hitnek.