Bekapcsolod a tv-t, hogy megnézd a híreket, de undorral fordulsz el az egésztől néhány perc múlva. Napról napra foszlik szét a szép álom a szíved mélyén, mert nem olyan a világ, amilyennek te elképzelted. Bizalom? Megértés? Együttérzés? Szeretet? Néha már abban is kételkedsz, hogy az emberek ismerték-e valaha ezeket a szavakat. Igen, valahol ott voltak a mesében. De most ez a valóság.

Igen, a mesében mindig a jó győzött, és aki rosszat akart a másiknak, az a végén elnyerte méltó büntetését. Igen, a mesében ragyogott a nap, az emberek megbecsülték az egy szelet kenyeret, és a legkisebb, a legelveszettebb is győztes lehetett. A mesében a lány mindig kedves volt és szép, a fiú pedig lovagias, bátor és önfeláldozó. És ezzel a történettel a szívedben hunytad le a szemed, másnap ez élt a lelkedben, és megbocsátottál annak, aki tegnap azt mondta neked, hogy már nem a barátod. Játszottál azzal is, aki kicsit másként nézett ki, mint a többiek. Bíztál az emberekben, tudtad, mi a jóság, a szépség, az igazi szeretet. Amikor még gyermekként élted mindennapjaidat.

De korán fel kellett nőnöd, és meg kellett tanulnod, hogy az élet egészen más. Itt nem szabadít ki a szőke herceg, itt nem lehet három kívánságod, és itt sokszor nem a jó győz a nap végén. A saját bőrödön tapasztaltad az uralkodó farkastörvényt, rájöttél, hogy nincs önzetlen jócselekedet, mert mindenki csak a maga hasznát nézi. A szívedben még kiált egy hang: Nem lehet! Nem lehet, hogy ez az ember... hogy ennyi az ember. Nem lehet, hogy ne legyen jóság és szépség, hogy ne legyen igazi, igazi szeretet. És kiáltasz az égbe, kiáltasz Istennek, hogy vessen véget a szenvedésnek, és hozza el örök országát.

Igen, ez az állapot nem tarthat és nem is tart örökké. A történet vége a boldogság lesz, ahogy hajdanán mesélték neked az ágyad mellett egy hűvös, téli éjszakán. A történet vége győzelem lesz, a Jó, az Isten győz végleg a Sötétség felett, és neked nem kell többé félned semmitől.

Eljön nemsokára ez a nap, de addig neked élned kell itt. Élned kell, mégpedig Emberként, ahogy előtted az Emberfia bemutatta. Ne várd, hogy a másik legyen kedves, hogy a másik tegyen valamit érted. Kezd el te ezt, kezd el ma! Mosolyogj a veled szemen jövőre, tegyél valamit csak azért, hogy a másiknak jobb napja legyen, hogy legyen még zöldebb a szomszéd fűje.
ÁMEN
GYERTYA FÉNYLIK /Ismeretlen szerző/

A gyertya fénylik, világít,
Hogy hánynak nem tud róla...
Jónak-rossznak világít?
A gyertya sem tudja.

Ég, mert ez a rendeltetése,
Szolgálja az életet,
Betölti csendben a hivatását,
-aztán feledésbe megy.

A külsején nincs semmi szépség,
De- felér annyi széppel,
Amíg másnak fényt sugároz,
Addig önmaga ég el.

Legyek én gyertya, csendes eszköz,
Szolgája az égi fénynek,
Hogyha Istenem úgy akarja,
Ne tudjam, kiért, s kikért égek.

De világítsak szüntelen,
Míg csak tart a földi létem.
Aztán, mint a leégett gyertyát
Felejtsék el, hogy értük égtem.ÁMEN