A PACSIRTA ÉS A MADARÁSZ
Együgyű madár, mért itt repdesel?
Madarász les rád, siess innen el!
Nem látod veszted, a háló feszül, -
Ha közelebb jössz, majd reád terül.
A tágas mező miért nem elég
Vidám játékra? Itt villog feléd
Egy tükördarab. Csalóka fénye
Hálóba csábít, madárka, félsz-e?
Ha kedveled a fényt, káprázatot,
Röppenj, s közelből élvezd a napot.
Ég felé szállj, ezt súgja az ösztön.
Itt reád vár a halálod: börtön.
A madarász hív, füttyel hízeleg,
El is kábulhat a madársereg.
S ha hálójában csapkod egy madár:
Beszűkült annak már a láthatár.
Nézd, hogy csábítgat, kínál csalétket,
Mintha adna, úgy rabol meg téged.
Kérlek, madárka, menj hát innen el,
Mert még a háló zsákmánya leszel.
Kitépték tollad, elveszett szárnyad?
Vagy megvakultál, kábult kis állat?
Bajt elkerülni még most rajtad áll:
Szemed, szárnyad ép, hát magasba szállj!
Röpködve szól csak dalod, ne feledd.
Elnémulsz lenn, e föld nem Édened.
Keringj csak fenn, s még feljebb hajtsd magad,
Hol nincs madarász, s életed - szabad!
HASONLAT
Az ördög mása ez a madarász,
Megejt a füttye, hálója, vigyázz!
Jelkép a tükre is, kincsnek ne véld
A bűn örömét, ha csillog feléd!
Hívő rajza itt együgyű madár,
Ki a csábokra majdnem odaszáll.
A hallottakra fordíts figyelmet:
Üdv és boldogság várja a lelked.
Gonosz hálója annak végzete,
Ki abba önként, maga megy bele.
Jobn Bunyan ford.: Somogyi Barnabás
Kommentáld!