Boldogság:
Az az ember nem lehet boldog, aki sohasem becsüli a maga állapotát, sem azt nem értékeli amivel bír, hanem az után sóvárog, amit nem birtokolhat. A bizonytalanért a bizonyost semminek tartja, és nyughatatlan elméje mindig arra ingerli, hogy jobb volna ott lenni, ahol nincsen.
-A boldogtalan ember kapni, a boldog adni szeret.
Nem a földi javak bírása, hanem azok bölcs használata tesz boldoggá.
-Aki sokat álmodozik a jövő boldogságáról, az elalussza a jelenlévőt.
-Aki mindennel elégedetlen, az saját boldogságának gyilkosa.
-A legnagyobb boldogság is unalmas teherré válik, ha azt mással nem közölhetjük.
-A legbiztosabban azok haladnak a boldogtalanság felé, akik a boldogságot hajhásszák.
-Az ember sohasem lesz boldog és nyugodt addig, amíg alá nem rendeli magát valaminek, amiért érdemes meghalni.
-Ha önmagadra nézel, csalódni fogsz, ha az emberekre nézel, kétségbeesel gonoszságukon, de ha Jézusra nézel, boldog és szabad leszel.
-A boldogság nem az élet célja, hanem annak következménye ahogyan élünk. Olyan, mint az árnyék: ha hajszoljuk, elszalad előlünk, de ha a napfény és az igazság felé megyünk, követ bennünket.
Boldogság:
"A boldogság könnyelmű fruska,
nem időz sokat egy helyen,
hajad szemedből elsimítja,
megcsókol s tűnik hirtelen.
Balsors - asszony épp fordítottja,
ha egyszer hű kebelére vett,
nem sietős a dolga, mondja,
s ágyadhoz ülve kötöget."
( Heine )
Boldogság az, amikor:
megértenek
van otthonom,
találkoztam egy barátommal,
tudom, hogy valakit érdekel a sorsom,
érzem, hogy valaki szeret,
megszabadulok terheimtől,
bűnbocsánatot kapok.
Az igazi boldogságot egyedül Jézus Krisztusban találhatjuk, mert a Golgotán Ő fizette meg értünk bűneink váltságdíját. Ő ma is hív téged:
“Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, én megnyugvást adok nektek.” (Mt 11:28)
Boldogtalanság:
“Ha nagyon szerencsétlennek érzed magad, gondolj azokra az emberekre, akik szívesenb cserélnének veled.” (Robert Lembke)
Kommentáld!