Szak Antal : A FARIZEUS ÉS A VÁMSZEDŐ
Két ember imádkozni
Felment a templomba:
Szívük nem egyforma.
Az egyik gőgös, öntelt,
Csak magát dícséri;
Jól mondja, úgy véli.
A másik bűnét bánja,
Halk szava fájdalmas:
Légy, Isten, irgalmas!
Az első gyorsan végez,
Mint jött, úgy távozik,
Semmit sem változik.
A másik imádságát
Az Úr meghallgatja:
Nagy az ő irgalma.
Ha te is imát mondasz,
E példát ne feledd:
Valld meg sok vétkedet!
ÁMEN
Bízom benne, hogy felismerted a ’farizeusság’ veszélyeit.
Csak a bűnbánó, Isten és emberek előtt alázatos, - szívét az Úrnak teljesen átadó ember - ment haza megigazulva a templomból.
Kívánom Neked is, hogy minél gyakrabban tapasztald meg ezt a felszabadító érzést!
„El is mondott egy történetet azoknak, akik biztosak voltak abban, hogy ők igazak, és a többieket lenézték.
Így szólt hozzájuk: „Két ember ment el a Templomba imádkozni: egy farizeus és egy vámszedő.
A farizeus megállt, és így imádkozott magában: »Istenem, hálát adok neked, hogy én nem vagyok olyan, mint a többi ember. Nem vagyok sem tolvaj, sem csaló, sem házasságtörő.
Nem vagyok olyan, mint ez a vámszedő.
Hetente kétszer böjtölök, és mindenemből beadom a tizedet.
« A vámszedő, aki távolabb állt, még a szemét sem emelte fel az égre. Szomorúságában a mellét verte és így imádkozott: »Istenem, könyörülj rajtam, bűnösön!«
Mondom nektek: ő megigazulva ment haza. A farizeus pedig nem. Mert aki felemeli magát, az megaláztatik, de aki megalázza magát, az felemeltetik.”
Lukács 18:9-14.
Kommentáld!