Tamáska Gyula: A Krisztus igája

Nem két hosszú és két rövid fa
vassal határolva.
Nem ábránd-kocsit húznak vele
virágzó pázsitra.
Nem is emberek faragják azt
hitvány, csomós fából.
Nem sebez, nem folyik vér nyomán
sohasem a vállból.

Nem is egy darab száraz kenyér
mit nevében adok.
Nem azok a jótettek, melyért
dicséretet kapok...
Amellyel mindig bírod tűrni
élted szúrásait.
Mellyel betömöd naponként a
szenvedés árkait.

Krisztus igája többet kíván,
mint sírni sírókkal.
Sokkal többet, mint bólogatni
folyton jajgatókkal.
Az Ő igájával nem lehet
bérc fölött repülni.
A Krisztus igájában el kell
énünknek törpülni.

A Krisztus igája nem tétlen,
örök csoda-várás.
A Krisztus igája részemre
áldott szív-kitárás.
Krisztus igája az én sorsom,
Mit kedvvel hordok.
Mert könnyű és gyönyörűséges,
nem bántanak gondok.

A Krisztus igájával én
Krisztus útját járom.
Mellyel más utakat kerülök,
azokra nem vágyom.
Mellyel megbocsátok, ha fáj is
a szeretetlen tett.
Mellyel azt vallom, hogy boldog az,
ki békességet vet.

Húzzad te is, mert viselője
kibír minden terhet.
Húzzad te is, mert hordozója
öröklétet nyerhet.
Húzom én is, mert minden terhe
nekem gyönyörűség.
Húzom én is, mert érte a bér
nékem-az üdvösség.ÁMEN
1948. 10. 04.
---------------------------

A Te igád?

Uram… Nem tudom, miért. De érzem,
hogy a Te igád most oly nehéz.
Annyira más ez, mint amit ígértél.
-lehetetlen, hogy felcserélték?

Te azt mondtad „ gyönyörűséges”,
mikor álmodozva húzni kezdtem:
A bevert szegeket észre sem vettem,
csak ma látom, hogy sebes lettem.

Utam lefelé, a mélybe visz:
s könnyű terhed mégis húzni kell.
Bocsásd meg nekem, hogyha megkérdezem:
-a kerékkötők nem ültek fel?

Olyanok akik a Te nevedben
saját terhüket rakják reám.
Hallják, de nem akarják észrevenni,
hogy a küllők is recsegnek már.

Ugye, figyeled, hogy igéddel
képmutatón fejemet mossák?
De hiába mutattál példát nekik:
a lábmosó vizet nem hozzák.

Ne haragudj rám, ha azt mondom,
hogy tanításod elvetették,
és a gyönyörűségest,-ami könnyű,
a Te igád… Már kicserélték.
1963. 09. 08.