"Tudod arra gondoltam,
hogy különös erőt ad az embernek,
ha hiszik, hogy van valahol,
valaki, aki várja
Valaki, akit szeret, és aki Őt szereti.
Hogy az a valaki vár, az megsokszorozza az erőt,
megsokszorozza az akaratot.
Mintha a várakozó ember, (aki nagyon várja azt a másikat)
varázserővel rendelkezne.
Mintha a szíve mágneses lenne, olyan vonzerő lakik benne.
Értelmet ad az útnak.
Az ember, aki járja az élet gidres-göndrös útjait,
már régen feladná, lefeküdne a hóba,
lesz, ami lesz, de ha van, aki vár rá,
akkor lázasan is, félig fagyottan is,
félig holtan is megy tovább.
Mert ott van az a másik.
Aki vár.
Nem másra, Őrá vár.
Oda nem érkezhet meg más.
Olyankor elfelejtkezik a fájdalomról,
a vérző sebekről,olyankor nincs más,
mint az akarat.
Eljutni odáig.
Lépeget, (az ember)
azt se tudja hová, meddig, miért.
De, ha valaki várja,
akkor felgyorsulnak a léptei,
akkor könnyebben veszi az akadályokat.
Mert van miért, van kiért.
Akkor azon a végső nagy folyón is
könnyű szívvel kel át,
Mert tudja, van valaki, aki türelmesen is
Türelmetlenül várja már. "
számomra ismeretlen szerző
Kommentáld!