1951 októberében az Oak Ridge-i (USA) atomközpontban szokatlan lopást fedeztek fel. Nyomtalanul eltűnt néhány gramm plutónium. Természetesen kémkedésre is gondoltak, de minden ilyen irányú vizsgálat eredménytelen maradt. Csak 18 hónap múlva akadtak a tettes nyomára...

Egy nap ugyanis az atomközpont egyik dolgozója beteget jelentett. Ez önmagában még nem lett volna rendkívüli dolog, az orvosok azonban nem tudtak hová lenni a döbbenettől: a beteg erős sugárzási ártalomban szenvedett. Hol érhette ilyen erős sugárzás? Minden olyan lehetőséget teljesen ki lehetett zárni, hogy a férfi, akit Anthony Rurron-nak hívtak, az atomközpontban végzett munkája során szerezte súlyos betegségét, mivel a központ termeiben a védelmi intézkedések olyan szigorúak voltak, hogy sugárzásveszély szóba sem jöhetett. A diagnózis azonban egyértelmű volt: Rurron rendkívül súlyos sugárzás okozta károsodást szenvedett! 

A titokra hamar fény derült, amint a titkosszolgálat emberei kihallgatták a férfit. A célzott kérdések hatására Rurron összeomlott, és beismerte, hogy ő lopta el a plutóniumot. Valahogyan és valamikor felmerült benne az ötlet, hogy gyorsan és könnyen meg lehetne gazdagodnia. A vágy annyira erős volt benne, hogy az a józan eszét is kikapcsolta. Azt tervezte, hogy a plutóniumot kéz alatt jó drágán eladja. De máshogy történt, mint ahogy elgondolta. Nem tudta eladni. Visszahozni sem tudta, így aztán - véleménye szerint a legnagyobb gondossággal becsomagolva - az ágya alá rejtette. A hónapokig tartó sugárzás pedig megtette a magáét: Rurron visszafordíthatatlan, súlyos egészségkárosodást szenvedett. Az orvosok csak azt tudták mondani Anthony Rurronnak, hogy betegségének nincs ellenszere: és napjai meg vannak számlálva. 

Így is történt. Rengeteget szenvedett, és halálakor ez a különben nagydarab, erős férfi már csak 41 kiló volt. A 4Mózes 32,23-ben olvassuk: "Utolér benneteket vétketek büntetése." Anthony Rurront is utolérte, bár az esetnél senkiben fel sem merült, hogy ő lehet a vétkes, senki nem tudott a tettéről. 

De hát hogyan történhetett mindez? Hiszen végülis Rurron ott dolgozott az atomközpontban, pontosan tisztában volt vele, milyen veszélyes a plutónium, és mégis ellopta! Mert meg akart gazdagodni. A gazdagság utáni mohó vágy elvette a józan ítélőképességét, elvakította őt, és így a legsúlyosabb csalást követte el, amit csak ember elkövethet: saját magát csapta be. 

Vajon már mi is becsaptuk magunkat, amikor valamilyen szenvedély elvakított, és meggyőződésünk ellenére olyat tettünk, ami csak veszteséget okozott nekünk? Jusson eszünkbe, hogyan figyelmeztette Isten Káint: "a bűn az ajtó előtt leselkedik, és rád vágyódik, de te uralkodjál rajta." [1Mózes 4,7] Ne kövessük Káint, aki Isten nagyon komoly figyelmeztetése ellenére megmaradt testvére, Ábel elleni féltékenységében és haragjában, és végül gyilkosa lett.

Isten kegyelmes a megbocsátásban. De hűséges a figyelmeztetésben is. Meg tud és meg is akar őrizni minden öncsalástól. Szavai mindenkihez szólnak: "Hívj segítségül engem a nyomorúság idején! Én megszabadítlak, és te dicsőítesz engem." [Zsoltárok 50,15]