Enrizo Dapozzo az olasz származású evangélista mondta el az alábbi esetet franciaországi és svájci missziós munkássága idejéből.

Egy ideig hirdetéseket tettem közzé néhány újságban, amelyekben Bibliákat kértem, akár régi, használtakat is. Sokáig semmi válasz nem jött. Aztán egyszer csak egy vendéglős értesített: "Tisztelt uram, jöjjön el hozzám, sok Bibliát tudok adni." Azonnal útra keltem. Egy barátságos vendéglős fogadott.

- Egész hegyek vannak nálam Bibliából - mondta.- Látja, ott szemben van a templom. Ott történik a házaspárok templomi esküvője, amely alkalomból a lelkésztől gyönyörű Bibliát kapnak ajándékba.

A Biblia elejére be van írva az ifjú pár neve és az esküvő időpontja. Esküvő után az egész násznép idejön hozzám a vendéglőbe, hogy alaposan tele egyék-igyák magukat. Amikor pedig távoznak, a Biblia első lapját kitépik, elteszik, a Bibliát pedig itt hagyják nekem.

Ezután a vendéglős bevitt egy kis szobába, s lám, az asztalon ott volt 62 vadonatúj Biblia. A Biblia ott maradt, az ifjú pár pedig Biblia nélkül ment tovább.

Elgondolkodtam..... Milyen sokan , ehhez hasonlóan, a saját nevüket tisztelik, fontosnak tartják. Isten nevét és ígéjét azonban nem értékelik.

Életük felett csak tulajdon nevük áll, Isten neve már nem.

Így tékozolja el az ember a létező legnagyobb kincset: az élet, a szeretet és a reménység Igéjét. Pedig Isten Igéje és a mi nevünk egybetartozik, s lám, az ember elszakítja őket egymástól.

Augusztinusz egyházatya egyszer így imádkozott: "Inkább mindent veszítsek el, csak Téged találjalak meg, Istenem, - minthogy mindent megnyerjek, de Téged elveszítselek."

Vajon te is el tudnád ezt az imát mondani? Mennyire értékeled a Bibliát, az Istenről szóló tanítás forrását - életed során?

Enélkül aligha tudnánk meg Őróla bármit is.

Kívánom, hogy megérts, Istennek a neve és a te neved Jézus Krisztus által, elválaszthatatlanul összetartozik!

(Vetés és Aratás)

Sok porosodó, drága Biblia,

ha kinyitását mindhiába várja,

lenne nagyörömest

távoli vak testvérünk Bibliája.

Elveszítette mindkét karját,

rászakadt a vakság éjjele.

De felragyogott néki Krisztus,

és az élete fénnyel lett tele.

Szomjazott az Ige kristályvizére.

Hogyan is olvashatna Bibliát?

Keze sincsen, hogy betűit tapintsa,

és nem betűzheti, mint aki lát!

Mégis Bibliát olvas!

Előtte vakírásos Bibliája.

Nyelvével tapintja ki betűit,

s lelke az Ige mélységeit járja.

Így csókolta elölről-végig többször

Isten szent könyvét. Az az élete,

vigasztalása, kincse, békessége!

S Bibliája sokunk ítélete.

Éhezzük-e, ahogy ő éhezi,

és látó szemünk tapad-e úgy rája?

Nem vádol-e bennünket távoli

testvérünk végigcsókolt Bibliája?! 

Túrmezei Erzsébet