Békéné Bakó Enikő vagyok, 28 éves. 11 évvel ezelőtt találkoztam az Úrral. Ő „talált” meg engem.

A fiatalok mindennapi életét éltem, az örömöt hajszoltam, a boldogságot kerestem: szórakozásban, bulizásban és a szerelemben. Egyrészt állandó ürességet éreztem magamban, és ebből kifolyólag szomorúságot, ezt próbáltam betölteni mindennel. Másrészt pedig nagyon nagy egyedüllét volt bennem. Tudatosult nálam, hogy ezen a világon egyedül vagyok és nem számíthatok csak magamra. Nem tud nekem segíteni senki, hiába vannak barátaim, hiába vannak körülöttem emberek, egyedül vagyok, nekem kell a gondjaimat megoldani. Elég rossz volt így élni, pedig nem panaszkodhattam, nem voltak szörnyű körülmények az életemben, mégis boldogtalan voltam.

Mivel már akkor is divat volt a drog, az örömszerzés végett állandó használója lettem. Nélküle már nem is nagyon akartam és tudtam élni. A manapság egyre inkább népszerű és könnyű drognak tartott füves cigarettát szívtam rendszeresen. Hiába gondolják sokan, hogy ez ártalmatlan, sajnos teljesen rabjává lehet válni és szétesik tőle az ember élete. Ezekben az években ismertem meg a Nagy Őt is, amit persze akkor még nem sejtettem. Komoly kapcsolatom lett egy fiúval, akit Iminek hívtak. Nagyon szerettük egymást, mindketten éreztük, hogy ez talán az igazi, mégis fél év után nem tudtunk együtt lenni: se veled-se nélküled kapcsolat alakult ki közöttünk. Ez annyira felőrölt engem, hogy bármennyire is szenvedtem, azt mondtam, inkább hagyjuk el egymást. Imi is, én is állandóan próbáltunk változni, mindent megtettünk azért, hogy együtt maradjunk, de nem ment.

Ebben az időszakban Imi öccse: Attila, aki keresztény volt, már sokat beszélt nekünk Istenről. Mindig éreztem, hogy igaz, amiket mond, tényleg ez lehet az igazság, ezt kellene választani, de nem mertem dönteni emellett. Féltem, hogy egy korlátolt, zárt életem lenne. Végül Isten megtalált engem. Egyik alkalommal azt mondta Attila: - Isten hatalmas, még a kapcsolatotokat is meg tudja változtatni. Ekkor döntés elé állított minket Isten. Mindent megtettünk volna azért, hogy megváltozzunk és együtt maradjunk Imivel. Azt mondtuk: MEGPRÓBÁLJUK!

Imádkozunk hittel Istenhez és ha megváltozik a kapcsolatunk, akkor átadjuk teljesen az életünket Istennek és Őt követjük. Hiszen ha megtörténik amit kérünk, Ő létezik és akkor minden más is igaz, amit Attila mondott. Istent kell követni, úgy élni, ahogy Ő mondja, mert így működik legjobban az élet. Imádkoztunk Istenhez és vártuk, hogy mi történik. Másnap amikor beszélgettünk csak annyit vettem észre,hogy valami megváltozott Imiben. A nyersség, ami addig benne volt, eltűnt. Kedves volt, nem olyan, mint szokott. Egy nap telt el, de olyan változás történt, amit addig hónapokig nem tudott elérni, akárhogy szenvedett. Óriási Istenfélelem töltött el, öröm, megdöbbenés. Megértettem, hogy Isten LÉTEZIK és hatalmasabb mindennél. Ez teljes bizonyíték volt számomra. Ekkor komolyan döntöttünk Isten mellett, átadtuk az életünket Neki, hogy Ő vezesse. Mindent úgy teszünk, ahogy Ő tanítja nekünk. 

Az Úr pedig meghallgatta az imánkat és bejött az életünkbe, folyamatosan formált minket, vezetett, tanított. 2 év múlva összeházasodtunk és még mindig együtt vagyunk. Azóta is formál az Úr minket. Ahogy telik az idő és változunk még jobb és jobb a kapcsolatunk, Isten még tudja fokozni az áldását. Amikor megtértem és az Úr bejött az életembe, megszűnt az üresség és eltűnt az egyedüllét. Ekkor megértettem, hogy az űr azért volt bennem és mindannyiunkban, mert Ő teremtett és kapcsolatban kell lennünk Vele, Hozzá tartozunk és nem élhetünk Nélküle, Ő az Atyánk. Mindennel próbáljuk betölteni az űrt, pedig csak egyvalami tudja ezt megtenni: Isten.

Soha többé nem éreztem magam egyedül, mert állandóan velem volt és van. Nagyon hálás vagyok az Úrnak, hogy megtalált és rendbe hozta az életemet. Minden nap ajándék, amit Vele tölthetek.