Egy középkori halászfaluban az volt a szokás, ha egy asszonyt a házasságtörésen kaptak, akkor letaszították a tengerparton a szikláról, ő ott lezuhant és meghalt.
A közösség ezért a vétekért halálra ítélte.
Történt egyszer, hogy egy idősebb halászt egy matrózzal megcsalt a felesége, összeült az ítélő bizottság a faluban és bizony a falu szokásainak megfelelően halára ítélték, másnap reggel kellett bekövetkeznie annak, hogy kivitték a falu szélére és az asszonyt a magas szikláról letaszították.
Igen ám, de a férje egész éjjel azon dolgozott, hogy a szikla aljába kifeszített egy hálót. Azután ez alá a háló alá szénát, szalmát és egyéb fellelhető puha dolgot hordjon oda, hogy megmentse a feleségét.
És amikor az ítéletet végrehajtók másnap reggel kivitték az asszonyt és letaszították a szikláról, akkor ő legnagyobb meglepetésére bele esett ebbe a hálóba és életben maradt.
Mit jelent ez a történet?
Azt, hogy a megbocsátás valóságos életmentő dolog.
A bocsánat kérés is és a megbocsátás is.
És aki igazán szereti a másikat, annak nem a törvények, törvényszerűségek a fontosak, hanem a másik élete, amit azzal tudok vissza adni, hogy megbocsátok.
És végül ez nem könnyű, nem lehetett könnyű az éjszaka folyamán a hálót kifeszíteni, nem lehetett könnyű ezt az egészet végig csinálni.
Nem elég mondani, nem elég gondolni rá, cselekedni kell.
Kapcsolódó hírek:
VAN EGY TITKOS BARÁTOM ...
AZ ISTEN-ADTA GONDOLATOK EREJE /történet/
KÉT IMA
A VISSZAKERÜLT BIBLIA/történet/