A retek ófelnémet eredetű neve "radih", Európában Bajorföldön termesztenek belőle a legtöbbet. A vékonyra szeletelt, sózott zöldség évszázadokon át a bajorok mindennapos téli eledele volt, amely a szűkös és mostoha évszakban segített megőrizni az emberek egészségét.

Számos alakját és fajtáját ismerjük: a jégcsaptól a kerek formáig, színüket tekintve: fehértől a rózsaszínűn át a feketéig. A kertészek megkülönböztetik a hónapos, a nyári és az őszi-téli retket

Mit is tartalmaz?

Fekete héj és fehér hús, ezek az ismertető jegyei a fekete reteknek. A fekete retek vitamintartalma többnyire háromszorosa a fehér fajtáknak.

A friss gyökér fontos hatóanyagai a mustárolaj-glikozidok, raphanol és raphanin nevű illóolajok, bőven tartalmaz antioxidáns hatású vegyületeket is (aszkorbinsav, tocoferol, karotenoid és polifenolos komponensek). Minél több mustárolaj található benne, annál jobb az íze és egyben gyógyereje is.

Különösen gazdag C-vitaminban: (100 grammban 20-50 mg van)

• erősíti az ellenálló képességet, ezért védhette meg fogyasztóit a skorbuttól,
  
• valamint a bőr, a csontozat, a fogak és a fogíny egészségében is szerepet játszik.

Jelentős B1, B2 vitamint, vasat, kalciumot, magnéziumot, foszfort és niacint tartalmaz.

Az ásványi anyag összetétele rendkívül előnyös a szervezetnek, mivel káliumban gazdag és nátriumban szegény. A kálium-nátrium arány fontos a keringési betegségek kialakulásában. A magas vérnyomás egyik oka e két ásványi anyag arányának megváltozása (a káliumé csökken, a nátriumé megnő). A retek káliumtartalma - ha nem sózzuk meg nagyon - biztosítja a megfelelő arány helyreállítását.

Fogyókúráknál is előnyös, mivel magas a rost- és alacsony az energiatartalma (100 grammban csak 15 kcal)

Lássuk a gyógyhatásait!

A népi gyógyászatban a sózott retek nedvét szeplő elleni szerként használták, de meggyőződéssel fogyasztották cukorbetegség és potenciazavarok esetén is

A fekete retek hatóanyagai megnövelik a nyál és a gyomornedv termelését, serkenti az epentermelést éppúgy, mint a bélmozgást és vizelethajtó. A fekete retket ma is ugyanúgy, mint az ókorban, a görög - rómaiak idejében az epetermelés és az azzal kapcsolatos emésztési problémák ellen vetették be. A fekete retek az epekiválasztás elősegítése által az epehomok és az epekő képződését gátolja. Minden epeműködési rendellenességet gyógyíthatunk vele, még az epegyulladást is.

Fontos!

Mustárolaj-glikozidjai antibakteriális és gombaölő hatásúak, így kiválóan alkalmas a megfázás és cseppfertőzések megelőzésére, melyet tudományos vizsgáltok is bebizonyítottak.

A mai modern fitoterápiában a retek kíválóan alkalmas felső légutak hurutjainak a gyógyítására, amelyet már az ókori görög-római orvosok is leírtak. Éppen ebben az influenzás, megfázásos időszakban tud nagyon hasznos lenni.

Mivel a retek erőteljesen bázisképző, a test túlsavasodása ellen jó hatással van.

Ezenkívül a reteklé sokféle gyógyító hatással rendelkezik, többek között stabilizálja a vérnyomást, megelőzi és gyógyítja a bőrbetegségeket, az izületi gyulladást, reumát, köszvényt és daganatellenes hatása is ismert, valamint tavasszal kialakult virágpor-allergiák tüneteire is sikeresen használják.

Mézes retekkúra:

Reszeljünk le 1 nagyobb fekete retket és a levét gézrétegeken keresztül nyomjuk ki, majd mézzel 1:1 arányban alaposan keverjük össze.

Fogyasztás: az 1. és 2. napon 1/4 pohárral, a következő két napon 1/2 pohárral, az 5. és 6. napon 3/4 pohárral, míg a 7. és 8. napon 1 pohárral naponta. Ezután még 2 hétig 1 egész pohár mézes levet igyunk mindennap. 2 hetes pihenés következik, majd kezdjük elölről az egész kúrát.

Évekig fogyasztható a mézes reteklé, de csakis a fenti “recept” szerint, mivel a szervezet csak fokozatosan képes a hatásához hozzászokni.

Retekkúra

A retek nedvét frissen kell elkészíteni (a gumót meg kell hámozni, feldarabolni vagy lereszelni, utána kipréselni), majd néhány órán át hűvös helyen tárolni, ezalatt jórészt elveszíti maró ízét.

1 közepes retekből mintegy 1/4 l nedv nyerhető ki. Hatását hosszabb időn keresztül fejti ki, ezért alkalmazását kúraszerűen ajánlják.

A retekkúra elsősorban epeúti megbetegedések esetén lehet hasznos, az erre hajlamosaknak évente 2-3 alkalommal 1 hónapon át célszerű megtartani.

Kezdetben naponta 0,5-1 dl friss reteknedvet kell meginni éhgyomorra, majd 3-4 nap után fokozatosan 3-4 dl-ig lehet emelni az adagot, amit 4 részletben kell meginni a nap folyamán.

A kúra végén fokozatosan ismét 0,5-1 dl-re kell csökkenteni a napi mennyiséget.

Mézes reteklé légúti panaszokra, köhögésre, ebben az időszakban pedig kíváló:

1 nagy fekete retket meghámozunk, majd lereszeljük és 3 evőkanál mézzel összekeverjük. 10 órát állni hagyjuk, majd kinyomkodjuk. Az így kapott levet egész napra elosztva kanalanként bevesszük

Téli vegyes saláta:

Hozzávalók: egy kis fej fejeskáposzta, 20 dkg sárgarépa, 2 db fekete retek, 1 fej cékla, 2 fej lilahagyma vagy póréhagyma

Öntet: 1 citrom 1 evőkanál méz kevés víz 2 EK hidegen sajtolt olaj

A hozzávalókat finomra reszeljük és szeleteljük, elkeverjük, majd meglocsoljuk az öntettel, tetejét olajbogyóval, snidlinggel vagy dióval díszítjük.

Egy kis visszatekintés

A fekete retek gyógyító hatását ősidők óta ismerik.

A régi görögöknél és rómaiknál zöldségként és gyógyszerként használták. Már az ókori egyiptomiak is nagy becsben tartották. Egyes források szerint a piramist építő rabszolgákat retekkel etették, hogy erőre kapjanak tőle Már Kr. u. I. sz.-ban Pedanios Dioscurides, görög orvos és Plinius római történetíró is tudósított részletesen az írásaikban erről a zöldségféléről. Befőzött levét köhögés elleni szerként használták, étkezési célra pedig a retket megfőzték vagy nyersen ecettel és sóval készítették el. Már Kr. előtt a IV. sz-ban léteztek a Földközi-tenger vidékén különféle retek fajták., ahogy a görög filozófusok és Theophrastos Von Eresos természetkutató tollából tudjuk. Ázsiai őshazájából a római hadsereg hozhatta be Európába az Alpokon keresztül. A IX. sz-tól kezdve már a kolostorkertekben is ültetik és a XVI. században majdnem minden gyógynövényes könyvben megtalálható. A középkori orvosok szerint a retket a férfias és harcias Mars növényének tartották, amely serkentőleg hat a nemi vágyra is. A pogány időkben a germán törzsek kora tavasszal ünnepelték Thor istent, ezért feltételezik, hogy a kereszténység előtt a retek Thor isten szent növénye volt. Hildegard von Bingen a XII. században lejegyezte a “Physica”című művében a retek kíváló tulajdonságát.

antalvali.com