Az élőlények sejtjeinek örökítő anyagát, a DNS-t egyre jobban ismerjük, ma már különösebb nehézségek nélkül variálhatjuk az ezt felépítő géneket, megváltoztatva az élőlények tulajdonságait.

A génmódosítás során úgy variáljuk a génállományt, hogy az adott növény vagy állat valamilyen szempontból értékesebb legyen számunkra. A növényeknél ez főleg az ellenálló-képesség javítását jelenti, akár a kártevőkkel, akár az időjárással szemben.

A GMO-k, azaz a genetikailag módosított organizmusok előállítása valójában több száz vagy több ezer éves módszer, ha elődeink nem tudatosan variálták is a génállományt.

A keresztezés során próba–szerencse alapon kísérleteztek finomabb szőlőt adó fajták vagy ellenállóbb búza előállításával. A géntechnológia abban jelent változást, hogy ma már célzottan, így sokkal eredményesebben tudjuk előállítani a számunkra értékesebb organizmusokat.

Továbbá sokkal nagyobbak a lehetőségeink, hiszen míg a keresztezés, nemesítés azonos fajon belül történt, a géntechnológia lehetőségei sokkal nagyobbak: segítségével akár a sarkvidéki lazac hidegtűrő génjét is a paradicsom genomjába ültethetjük.

Mitől veszélyes?

Ellenállóbb, olcsóbban előállítható növények, esetleg finomabb termények, nagyobb mennyiség – első hallásra csupa előny jár a genetikai módosítással. Valóban nagyon sok áldását élvezhetjük már ma is, például a cukorbetegek számára nélkülözhetetlen inzulin előállításában.

Baktérium emberi génekkel

Az inzulint korábban a szarvasmarha vagy sertés hasnyálmirigyéből vonták ki, ami nagyon körülményes, drága művelet volt. Egy átlagos inzulinkezelésre szoruló cukorbeteg 20 év alatt hozzávetőlegesen 4000 sertés vagy 600 szarvasmarha hasnyálmirigyét „használta” el. Ma ezzel szemben emberi gént hordozó – azaz genetikailag módosított – baktériumok állítják elő az inzulint – olcsón, nagy mennyiségben, tisztán.

Kétségtelenek ugyanakkor a génmódosítás hátrányai is, elsősorban az ökoszisztémára nézve. A GMO-növények megváltozott tulajdonságaik révén ugyanis hatással vannak környezetükre. Így történhetett például, hogy az USA-ban egy genetikailag módosított kukorica pollenje elpusztította egy vándorló lepkefaj hernyóit, vagy hogy egy módosított olajrepce gyomirtótűrő génállományát átadta a gyomnövényként számon tartott vadrepcének is. Könnyen belátható, hogy a módosítás így egész táplálékláncokat, ökoszisztémákat változtat meg, ma még beláthatatlan mértékben.

A GMO-táplálékok egészségkárosító hatásáról már több kutatást is végeztek, ám a sokszor felröppenő riasztó hírekkel ellentétben a genetikailag módosított élelmiszereknek ma még semmilyen egészségkárosító hatása nem bizonyított. Mivel aránylag új technológiáról van szó, a hosszú távú – évtizedes vagy annál is hosszabb távú – hatásokról természetesen még nem tudunk számot adni. Magyarországon egyelőre nem is kell tartanunk a genetikailag módosított élelmiszerektől, hiszen – a friss uniós állásponttal szemben – nálunk nem engedélyezett tevékenység az élelmiszer-előállítás céljából végzett génmódosítás.

A magyar álláspont

Az Európai Unióban engedélyezik a génmódosított organizmusok termesztését, felhasználását, bár az Európai Parlament döntése értelmében egyes tagországok egyelőre maguk dönthetnek arról, hogy saját területükön hozzájárulnak-e az ilyen tevékenységhez. Az „ellenállók” közé tartozik többek között hazánk is.

Magyarország Alaptörvényben is rögzített álláspontja szerint az ország területén nem lehet GMO-növényeket termeszteni, ilyen élelmiszereket előállítani. Sőt tilos génmódosított állatokat behozni, de még genetikailag módosított vírusok, baktériumok előállítása is tiltott.

Ennek ellenére már több olyan esetről is tudunk, hogy a boltok polcain GMO-élelmiszereket fedeztek fel, illetve – mivel a genetikailag módosított vetőmag használata több szomszédos országban is engedélyezett – GMO-vetőmagok is kerülnek hazánkba. Az unión belül gyakorlatilag nincsenek határok, így nem létezik ilyen irányú ellenőrzés, hosszú távon vélhetően mi sem maradhatunk teljesen mentesek a genetikailag módosított élelmiszerektől. 

Futaki Balázs

otvenentul.hu