A történelem összes civilizációja kutatta a hosszú, boldog élet titkát, és a hangsúly a titokról egyre inkább a kutatás felé tolódott el.

A kutatók létrehozták az idős emberek (például a száz év feletti csoport) adatbázisát, majd szisztematikusan feltérképezik táplálkozási, életmódszokásait, környezetük mikroklimatikus és szociális jellemzőit, amelyek – feltehetőleg – az adott területen elősegítették az átlagosnál magasabb életkort.

Koronként felmerülnek beszámolók elhagyatott vidékeken igen hosszú életet élő emberekről. Azerbajdzsán hegyei között vagy a Kaukázusban több száz ember állítja, hogy száz esztendőnél is idősebb. Az objektív adatok értékelésekor sok esetben kiderül, hogy a születés dátuma meglehetősen bizonytalan e kedves, valóban igen idős embereknél.

Élethossz és környezet

Megbízható adatok igazolják, hogy adott területi egységre vonatkoztatva sok időskorú ember él a japán Okinava szigetén. Okinavát az elmúlt évszázadban hosszú évtizedeken át sújtotta a háború és a nélkülözés, mégis bizonyítottan sokan élik meg a százéves kort. A legtöbb helyi értékelés arra utal, hogy bár ezek az emberek a háború által okozott különleges stresszhelyzetben töltöttek el hosszú éveket, mégis – feltehetően a szigetre jellemző táplálkozási szokások és környezeti adottságok következtében – az átlagértéknél lényegesen hosszabb ideig élnek.

Az, hogy az így kialakult genetikai adottság mennyiben következménye a tengeri eredetű táplálék szinte kizárólagos fogyasztásának és a diéta genetikai kódokra, az emésztés rendszerére, a felszívódási viszonyokra gyakorolt, nemzedékeken átívelő hatásának, ma még nem bizonyítható, de mindenképpen figyelmet érdemel.

A másik jelentős tényező az óceáni jó levegő, a környezet tisztasága. A kevés szennyező anyag, a minimális ipari tevékenység és így az igen alacsony szintű károsanyag-kibocsátás, a motorizáció későn megindult fejlődése is hozzájárulhatott ahhoz, hogy e térségben él a legtöbb idős ember a népesség arányához képest.

A természeti körülmények, valamint a sziget jellegéből adódó bizonyos genetikai egyformaság – egymás közötti házasodással átörökített hajlamok, készségek, képességek és kedvező lehetőségek – hatása is érvényesülhet.

Társaság, vallás, hit

Más információk a szétszórtan élő idősek életkörülményeinek felméréséből származnak. Az Egyesült Államokban egy 1995-ös vizsgálat szerint a száz évnél tovább élő személyek életében a legfontosabb tényező a fizikai és szellemi aktivitás folyamatos fenntartása, illetve az az igény, hogy aktív tagjai maradjanak a társadalomnak. A segítő, másikra odafigyelő, gondoskodó ember – szemben a segített, kiszolgáltatott, kiszolgált személy sérülékeny figurájával – számunkra is példaértékű lehet az időskori öröm és siker titkának keresésében.

Napjainkban tudományos felmérések adatai igazolják, hogy a vallási közösséghez tartozó, hívő emberek várható élettartama jelentősen meghaladja a spirituális világot tagadó személyek korát. Hogy ebben a lelki békének vagy a közösség kedvező hatásának szerepe a meghatározó, azon lehet vitatkozni, de tagadhatatlan tény, hogy a jövőtől való félelem, bizonytalanság Selye János stresszelmélete szerint is a legnagyobb kockázati tényezők egyike.

Egyetlen gyógyszer, illetve táplálékkiegészítő vagy más életmódkomponens sem nevezhető meg, amely valamennyi száz év fölötti életkort megélő személynél meghatározó és bizonyítóan hatékony lenne. A pozitív életszemlélet, azaz az optimizmus az a tényező, amely az aktív életet élő idősek között jellemzően a derű és boldogság javára billenti a mérleg nyelvét.

Életkor és mozgás

Akár a civilizált nyugati világban élő idősek életformáját, akár Okinava lakosainak magas életkorát vesszük figyelembe, első látásra meghatározható egy közös vonás: a fizikai aktivitás. Napjainkban, hazai viszonyok között is látjuk a kiskertben kapával hajladozó, meggörbült hátú idős embereket, akik – függetlenül attól, hogy szükségük van-e a kertjükben megtermelt zöldségre, gyümölcsre vagy virágra – hóban, fagyban, nyári hőségben a kertben adódó fizikai munkával töltik napjuk egy részét, elsősorban a reggeli és a kora délelőtti órákat.

Csupán zárójelben jegyzem meg, hogy bár egy részük állandóan panaszkodik hol hátfájásra, hol anyagi helyzetére, ha megpróbáljuk kiváltani ezt a kreatív életmódot valamely látszólag jobb környezettel, azonnal elveszítik aktivitásukat és vele együtt életkedvüket, megbetegszenek, és hamarosan fel is adják.

Ahogy a fizikai és szellemi jólét alapja a boldogság keresése, a biológiai és szellemi folyamatok leépülésének megelőzésében is a fizikai aktivitás fenntartása a kulcstényező. Az idősotthonok sikere elsősorban az ott élők fizikai foglalkoztatásával javítható. Ha ezt megoldja az otthon szakmai vezetősége, azonnal javul a hangulat, és a bentlakók kevesebb gyógyszerre és orvosi segítségre szorulnak, mint azokon a helyeken, ahol teljes a kiszolgálás, és a lakók passzív tétlenséggel töltik napjaikat.

Bármennyire keressük is azt a külső tényezőt – gyógyszer, táplálékkiegészítő vagy egy hely a világban –, amely a hosszú életet adná meg nekünk, a tartósan tevékeny, örömteli élet lehetősége nem csodaszerben vagy sosem látott távoli helyen, hanem bennünk rejlik. Saját gondjaink felismerése és kezelése a legfontosabb szempont, amely jövőnket meghatározza.

Forrás

A cikk dr. Marton István Meddig akarsz élni? című könyvének felhasználásával készült.

http://www.otvenentul.hu/