Júliusban a kiszáradás valós veszély. Az idősekkel és a gyerekekkel kapcsolatban különösen ügyelnünk kell a megfelelő folyadékfogyasztásra.

Ha a szervezet folyadéktartalma sokkal nagyobb mértékben csökken, mint az elveszített folyadék pótlása, akkor kiszáradásról, más néven dehidrációról vagy exsiccosisról (ejtsd: exszikkózisról) beszélünk. A kiszáradás a folyadékháztartás felborulása, amely az esetek többségében a sóháztartás (elektrolit-háztartás) felborulásával jár együtt. A dehidráció vagy túl kevés folyadékfogyasztás, vagy fokozott folyadékvesztés következménye.

Az emberi test tömegének nagy része víz, amely az összes anyagcsere-folyamathoz nélkülözhetetlen. Vízben oldott formában különböző sók (ásványi anyagok, elektrolitok) vannak jelen bizonyos koncentrációban. Fontos elektrolit többek között a nátrium, a kálium, a kalcium és a magnézium.

A vízháztartás csak akkor van egyensúlyban, a testi funkciók és folyamatok (pl. az idegrendszer) csak akkor működnek problémamentesen, ha a szervezet elegendő folyadékhoz és megfelelő mennyiségű sóhoz jut.

Mi okozhat kiszáradást?

Kiszáradáshoz vezethet a túl kevés folyadék fogyasztása, a nagy hőség, a megerőltető fizikai munka és sport okozta izzadás, a hasmenés, hányás, láz, vérvesztés, égés, akut veseelégtelenség, Addison-kór, diabéteszes kóma, diabetes insipidus, túl magas dózisban szedett diuretikumok (vízhajtók).

A dehidráció három formája

A kiszáradásnak három formáját különböztetjük meg: az izotóniás, a hipotóniás és a hipertóniás dehidrációt. Ezen felosztás legfőbb szempontja a szervezetben lévő víz és nátrium mennyiségi aránya. A nátriumion pozitív töltésű részecske, amely normál esetben főként a sejteken kívüli (extracelluláris) térben található meg, és az összes nátriumionnak csak igen csekély része van a sejteken belül.

Izotóniás dehidráció: a víz- és nátriumhiány azonos mértékű, az arány nem borul fel. A hiány csak az extracelulláris térben lép fel. Például súlyos vérveszteség esetén alakulhat ki.

Hipotóniás dehidráció: Az extracelluláris térben a rendelkezésre álló vízmennyiséghez viszonyítva túl kevés nátriumion van jelen, a nátriumhiány tehát nagyobb mértékű, mint a vízhiány. Emiatt víz áramlik a sejtekbe: az extracelulláris tér kisebb lesz, a sejteken belül pedig túl sok lesz a víz. A hipotóniás dehidráció oka lehet például folyadékvesztés (erős izzadás, hányás, hasmenés stb. következtében), ha azt túl alacsony ásványisó-tartalmú vízzel próbálják pótolni.

Hipertóniás dehidráció: Ebben az esetben a szervezet arányaiban nézve több vizet veszít, mint nátriumot. A nátriumkoncentráció a sejten kívüli térben a normál érték fölé emelkedik, emiatt a sejtekből kifelé áramlik a víz, ám ez nem elegendő az extracelluláris tér nátriumkoncentrációjának csökkentéséhez.

Így a sejteken belül és kívül is folyadékhiány és emelkedett nátriumkoncentráció lép fel.

A hipertóniás dehidráció például erős verejtékezés vagy hasmenés következménye lehet.