Már jó ideje dúl és manapság újra fellángolt a só körüli vita. Ki mivel érvel?

Már mintegy 60 évvel ezelőtt egyes élettani tudományokkal foglalkozó kutatók hangot adtak annak a véleményüknek (amelyet elsősorban állatkísérletekkel támasztottak alá), hogy a konyhasófogyasztás ártalmas az egészségre. Természetesen nem kellett sokat várni azokra a kutatási eredményekre sem, melyek éppen a sózás mellett állnak ki. Lássuk, ki mit mond?

Ne sózz!

Néhány évtizeddel ezelőtt gyarapodni kezdett azon tudósok száma, akik egyenesen a tiltott élelmiszerek közé sorolták a konyhasót. A tartósított, félkész és kész ételek elterjedésével egyenes arányban (amely élelmiszeripari termékeket valóban nagyrészt sóval tartósítanak) egyre jobban felerősödött a sófogyasztást ellenzők hangja.

A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy az ételeink ízesítésére, tartósítására használt só (nátrium-klorid) a civilizált körülmények élők „gyilkosa”: tartósított, félkész ételeinkkel és a napi sófogyasztással annyi sót viszünk be a szervezetünkbe, hogy képtelen a feldolgozásával megbirkózni.

E teória képviselői egyenesen arra biztatták a jóléti társadalmak lakóit, hogy egészségük megóvása érdekében iktassák ki étkezésükből a sót, hiszen a sókristályok károsítják az ereket (így hozzájárulnak a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásához), lerakódnak az ízületekben (így reumatikus és mozgásszervi betegségeket idéznek elő), visszatartják/lekötik a szervezetben a vizet (ezzel elősegítik például az ödémásodást, a narancsbőr kialakulását), „beleavatkoznak” a sejtek működésébe (ezáltal hajlamosítanak a daganatos megbetegedésekre), megterhelik a méregtelenítő szerveinket (felelőssé tehetők többek közt a vesekő-, vesehormon-képződésért).

A konyhasó radikális elvonására, csökkentésére vonatkozó ajánlások olyannyira népszerűvé váltak mind az orvosok, mind a laikusok körében, hogy a különféle betegségek – elsősorban a magas vérnyomás, vese- és epebetegségek – gyógyításában, a gyógyszeres kezelés mellett manapság is igen fontos szerep jut a sómentes táplálkozásnak.

Sózz!

Aztán persze mint minden állításnak, a sózás ártalmaival kapcsolatosnak is megszületett a tudományos cáfolata. A sópártiak szerint a só ugyanolyan fontos az élet fenntartásához, mint a víz. Ám ez a bölcsesség önmagában még kevés lenne a só rehabilitálásához… A legmeggyőzőbb érveket amerikai és finn tudósok gyűjtötték össze és állították hadrendbe.

Kutatásaik annak kiderítésére irányultak, hogy miként hat a sófogyasztás, illetve a só elvonása a szív- és érrendszeri megbetegedésekre. A meglehetősen széles körben végzett (az USA-ban például 90 ezer, 30 évesnél idősebb embert érintő) vizsgálatok sora azt bizonyította: nem a só fogyasztása, hanem éppen minimálisra csökkentése, illetve elhagyása jár egészségügyi kockázatokkal.

Annál a vizsgálatban részt vevő személynél, akinek nem volt magas vérnyomása, keringési, cukor- vagy vesebetegsége, aki nem volt dohányos/alkoholista, önmagában a sóbevitel nem hogy ártalmas lett volna, hanem kifejezetten egészségvédő hatásúnak bizonyult.

A mértékletes sófogyasztás mellett érvelők azt is cáfolják, hogy a magas vérnyomás kialakulásában meghatározó szerepe lenne a konyhasó fogyasztásának. Szerintük ez a betegség egy sor tényező – zsírdús táplálkozás, elhízás, kevés mozgás, stresszes életvitel – együttesének következménye.

Német orvosok azt is kiderítették, hogy a népesség háromötödénél a vérnyomás nem ugrik ki a sós étel fogyasztása után. Egyötödnél az emelt sófogyasztás ellenére csökkent a vérnyomás, a maradék egyötödnél emelkedett. Ezek az adatok arra utalnak, hogy egyeseknél (a kutatásban részt vevők egyötödénél) valóban szóba jöhet a sóérzékenység, míg mások (további egyötöd) az úgynevezett sórezisztensek közé tartoznak – az ő szervezetük/vérnyomások működésére nincs hatással az, hogy mennyi konyhasót fogyasztanak.

További érdekességként a kutatások során az is kiderült, hogy az egészséges kísérleti személyek között a sót nem, vagy csak nagyon kis mértékben fogyasztóknál nagyobb valószínűséggel alakulnak ki egészségi problémák, mint azoknál, akik étrendje sót tartalmaz.

Ennek magyarázata: bizonyos mennyiségű nátrium (és kálium) hozzájárul a szervezet folyadékháztartási egyensúlyának fenntartásához (felnőttkorban a szervezet körülbelül 60 százaléka víz). A konyhasót alkotó nátrium és klór fontos vegyületek, amelyeket az emberi szervezet nem képes önmaga pótolni. Márpedig a konyhasóban található nátriumklorid nélkülözhetetlen a szövetek sejtjeinek egészséges működéséhez (például a nátriumnak szerepe van a csontépítésben és a csontállomány megőrzésében), biztosítja a testfolyadékok meghatározott nyomását, de feladata, hogy a tápanyagok eljussanak a sejtekbe, és tevékenyen részt vesz az izmok és idegek érzékelő és reagáló készségnek fenntartásában is.

Az emberi szervezetnek nélkülözhetetlen a só. A sómentes táplálkozás – illetve a napi 3 grammnál kevesebb só fogyasztása – azzal a veszéllyel járhat, hogy a szervezet egyensúlya felborul (a sóhiány tünete lehet a gyakori vizelés, illetve a kiszáradás). 

Amikor például izzadsz, hasmenésed van, nemcsak vizet, hanem sót is veszítesz, ezért a folyadék pótlása mellett szükség lehet az elveszített sómennyiség pótlására is. Nem véletlen, hogy ha nagy mennyiségben veszítsz valamilyen testfolyadékot (vérzel, hánysz), a sóveszteséget intravénás infúzióval kell pótolni, mégpedig fiziológiás konyhasó adagolásával.

Miért nyalja az „öreg” kecske?

Egyébként a sóelvonás – főleg időskorban – akár életveszélyes is lehet. 

Súlyos sóhiány mellett memóriazavar, eszméletvesztés is felléphet. (Ezért a javasolt napi sófogyasztás, az 5-8 gramm alá csak orvosi javallatra és orvosi kontroll mellett ajánlatos lemenni.)

Még alapos kutatások nem, csak megfigyelések utalnak arra, hogy az évek múlásával nő a nátriumhiányos emberek száma. A só és a víz hiányának súlyos tünetei lehetnek. (Kánikulában, illetve vízhajtószerek szedésekor a szervezet több liter folyadékot is veszíthet, és minden kiürült literrel 1-2 gramm sót is elveszít.)

A só- és vízhiány a krónikus fáradtságérzettől a koncentrációs és memóriazavarokon át a hányingerig, a fejfájástól az izomgörcsökön át a járási és egyensúlyzavarokig sokféleképpen jelezhet. Ezek a panaszok – elsősorban nyáron, amikor izzadással próbál a szervezet védekezni a túlhevülés ellen – akár életveszélyessé is válhatnak. Összeomolhat a vérkeringés, agyvérzés, bénulás következhet be.

A nátriumhiány és az időskori szellemi hanyatlás/leépülés közötti összefüggésre világított rá egy – külföldi – kórházi adatokon alapuló vizsgálódás. Ez azt igazolta, hogy az elsősorban demenciára utaló panaszokkal beszállított idős páciensek csaknem harmadának vérében túl kevés volt a nátrium. A vizsgált betegek közül sokan egészségügyi okokból, orvosi javaslatra csökkentették nátriumbevitelüket. Amint a sóbevitelt növelték, tüneteik is fokozatosan enyhültek.

Te melyik csoportba tartozol?

Az embereket attól függően, hogy miként változik a vérnyomásuk a kisebb sóbevitel nyomán, sóérzékenynek vagy sórezisztensnek lehet tekinteni. A sóérzékenyek szervezete (ide tartozik a népesség egyötöde) a sómegvonásra vérnyomáscsökkenéssel válaszol. Ezzel szemben az emberek háromötödénél, a sórezisztenseknél a sóbevitel és a sóelvonás hatására sem következik be vérnyomásváltozás. Ugyancsak a népesség egyötödénél a csökkentett sóbevitel idézi elő a vérnyomás emelkedését.

Tudtad?

A szakorvosok szerint elsősorban a krónikus betegeknek (vérnyomásproblémákkal küszködőknek, szív-, máj- vagy vesebetegeknek) kell fokozottan ügyelniük a napi sófogyasztásukra (orvosi, dietetikusi felügyelet mellett).

A gyomorfekélyt – amely Magyarországon elsősorban a szegények és rossz higiénés körülmények között élők körében gyakori, és egy Helicobacter pylori nevű baktérium okozza (és „előszobája” lehet a gyomorráknak is) – a gasztroenterológusok összefüggésbe hozták a túlzott sófogyasztással, ezért esetükben a sóbevitel korlátozása indokolt, és része a terápiának.  

Sódiétázók figyelmébe!

Akkor sem kell lemondanod az ízek élvezetéről, ha sómentes táplálkozásra ítél az orvos.

Só helyett használj fűszereket: bazsalikomot, petrezselymet, kaprot, oregánót, cayenne borsot vagy csemegepaprikát, citromlevet, alma- és borecetet. Csökkentheted a bevitt só mennyiségét azzal is, ha a konzervek helyett friss vagy mélyhűtött terméket vásárolsz.

Ne használj készen kapható ételízesítőket, porból készült leveseket, konzerveket, mert ezek mindegyike tartalmaz nátrium-kloridot.

http://www.otvenentul.hu/