A köles (Panicum miliaceum) a pázsitfűfélék (Poaceae) családjába tartozik. Egyike a legrégebb óta termesztett „gabonaféléknek”. Ázsiában és Afrikában több mint 4000 éve ismerik.

Különböző fajtái világszerte elterjedtek voltak.

A gyöngyköles Afrikából, a kanári köles a Földközi-tenger vidékéről, az afrikai köles pedig Indiából sármazik.

A napjainkban reneszánszát élő egyszerű köles és az olasz, valamint a japán köles őshazája Kína volt, de lényegében egész Kelet-Ázsiában termesztették.

A hazai táplálkozásában a köles központi helyét a kukorica elterjedése és a kenyér megjelenése is háttérbe szorította.

A honfoglalás idején a magasabb társadalmi osztályok, és jóval később, a XVII-XIX. században is, a parasztság legfőbb ételei közé tartozott.

A'80-as évekig nagymértékben csökkent a gabonafélék, a burgonya és a zöldség fogyasztása, így a köles szinte teljesen eltűnt az asztalainkról. Szerencsére a díszmadártartás, az egészségmegőrző, reform étrend térhódításával együtt a köles ismét egyre népszerűvé lett, így ez a sokoldalú álgabona újra étrendünk gyakori résztvevőjévé válhatott.

Egészségi hatásai

A fehérjetartalma, az aminosav-összetétele alapján a többi gabonafélékhez hasonlóan a közepes biológiai értékű fehérjékhez sorolható.

Jelentős linolsavtartalma (esszenciális zsírsav) emelhető még ki. Ezen kívül a vas-, fluor-, foszfor-, kén-, cink-, magnézium-, kalcium-, szilícium- és a B1-, B2-, B6-vitamin-, valamint niacintartalma érdemel említést.

Emberi fogyasztásra a hántolt köles a megfelelő, ugyan a hántolás a vitamintartalmának egy részét lecsökkenti, de niacintartalmából így is sok marad.

A köles rendszeres fogyasztása metionin-, cisztin-, ciszteintartalma révén elsősorban májbetegség (cirrózis) esetén javasolható. Egyéb gyulladásos állapotok (például a hörgő-, vese-, hólyaggyulladás) vagy akár tüdőbetegség esetén is érdemes gyakran fogyasztani. 

Gluténmentessége révén a lisztérzékenyek (cöliákiások) étrendjét is színesíti.

Élelmi rostjai és vízmegkötő tulajdonsága a bélrendszeri daganatok elleni védelemben, a székrekedés és divertikulózis megelőzésében segítenek, de ebből profitálhatnak a cukorbetegek és a koleszterin-, vérzsírproblémákkal küzdők is.

Felhasználási lehetőségei

Elkészítése nagyon egyszerű, kb. kétszeres mennyiségű vízben 15-20 perc alatt megfőzhető. Közben akár két-háromszorosára is megduzzadhat, emiatt kiváló kása készül belőle.

Reggelire így mézzel, lekvárral édesítve, asztalt gyümölcsökkel, olajos magvakkal fogyasztható a szokásos müzli helyett vagy annak kiegészítésére.

A kölespehely szintén tehető müzlibe, de frissen préselt gyümölcslébe, levesekbe, tejbe vagy joghurtba is keverhető.

A főtt kölest turmixolva és gyümölcslével összekeverve már kész is az ízletes kölespuding. Ehető túróval, sajttal, kevés sóval ízesítve is.

A köles lisztjéből lepény, palacsinta vagy akár kenyér is készíthető, utóbbi búza- vagy rozsliszttel keverve.

A rizs helyett vagy mellett főételek részeként is tálalható: zöldségekkel dúsítva, párolva vagy főve köretnek, rakott, töltött ételekhez, vagdaltakhoz használható fel.Magja madarak, baromfik és más háziállatok etetésére is szolgál. A néger kölesből sört is főznek. 

Az extrudált kölesgolyó népszerű nassolnivaló, ami a sós, zsíros chips-ek, sós magvak alternatívája lehet otthon, vendégségben egyaránt. 

http://napidoktor.hu/