Megérkezett a pollenszezon, ám a nagyja még hátravan azoknak, akiknél erőteljes allergiás tüneteket okoz a parlagfű virágzása.

Magyarországon minden negyedik embernél vált ki túlérzékenységi reakciót valamilyen anyag (növényi pollen, poratka, állatszőr, étel, napsugárzás, fémtárgy stb.). Az allergiások többsége a köznyelvben szénanáthaként emlegetett allergiás náthában érintett.

Út a könnyű náthától a befulladásig

A látszatra nem súlyos, ám a közérzetet és az életminőséget egyaránt hátrányosan befolyásoló, olykor heteken át tartó orrfolyást, köhécselést, könnyezést komolyan kell venni, vagyis kezeltetni kell, ugyanis – ellenkező esetben – a felső légúti irritáció következtében kialakul a tüdőbe vezető főbb légutak – elsősorban a hörgők – krónikus gyulladásos megbetegedése, az asztma. Erre a légzőszervi betegségre a légzés nehezítettsége, súlyosabb esetben a légzési elégtelenség jellemző, ami gyakran hirtelen, rohamszerűen jelentkezik. Ez utóbbi „attak” pedig akár életveszélyes is lehet. 

Bár manapság egyre több, az allergia tüneti kezelésére alkalmazott korszerű szintetikus gyógyszer áll az allergiás betegek rendelkezésére, nagyon sokan tartanak ezek – elsősorban a mellékvesekérget károsító szteroid, illetve a szedatív hatású, fáradékonyságot, csökkent koncentrációt okozó anitihisztamint tartalmazó készítmények – mellékhatásaitól.

Hasonlót a hasonlóval?

A szelídebb, ugyanakkor hatékony gyógymódokat kereső allergiások, illetve nem túl súlyos asztmával küszködők számára megoldást jelenthet egy olyan kezelési eljárás, amely csak az elmúlt néhány évben érkezett meg Magyarországra, holott maga a gyógymód több mint száz éve ismeretes, elsősorban orvosi körökben. 

Az immunterápiának nevezett kezelési eljárás, amely valójában a hasonlót a hasonlóval gyógyítási alapelvre épül, az utóbbi években rohamléptekkel terjed a világ jóléti országaiban. Egyre népszerűbb az allergiás betegek körében az USA-ban és Európában is. Csehországban, Szlovákiában tízezrek, Németországban másfél millióan részesülnek ilyen kezelésekben, azt remélve, hogy újra jó pályára állítják kisiklott immunrendszerüket, így megszabadulnak a túlérzékenység következtében kialakult betegségüktől, amely időről időre kellemetlen, kínzó tünetek formájában jelentkezik. 

Márpedig ennek a kezelési eljárásnak a legfontosabb előnye a gyógyszeres (szintetikus) terápiával szemben az, hogy nem a tüneteket akarja mérsékelni, elviselhető szinten tartani, hanem az allergiát előidéző okot próbálja kiiktatni, mégpedig úgy, hogy a szervezet immunrendszerét fokozatosan tanítja meg a túlérzékenységet előhívó anyag felismerésére, és képessé teszi – az ellenanyag termelésével – az allergén blokkolására, lebontására, eltávolítására. A szervezet a kezelések hatására egyre kevésbé, alig vagy egyáltalán nem reagál az allergénre.

Az immunterápiának köszönhetően fokozatosan alakul ki az ún. immuntolerancia, vagyis a túl heves allergiás válaszok enyhülnek, így a betegség lefolyása és kimenetele is módosul (vagyis az allergiás tünetek nem súlyosbodnak, így elkerülhetővé válik az asztma kialakulása).

A kezelés előtt, közben és után

Az immunterápia (hivatalos néven allergénspecifikus immunterápia) alkalmazása előtt bőrteszt, illetve laboratóriumi vizsgálat segítségével azonosítják mindazon anyagokat, amelyek beindíthatják a szervezet heves védekezését ezekkel szemben, vagyis allergiás tüneteket válthatnak ki. 

Ezt követően a már felismert allergén(ek) magas fokban tisztított kivonatának emelkedő dózisú adagolásával szoktatják rá a szervezetet, hogy ne reagáljon a túlérzékenységet kiváltó anyagra. Ha például fűpollenallergiás valaki, akkor fűpollenkivonatot kap, egyre nagyobb adagban. Ez leginkább az oltáshoz hasonlítható reakciót indít el a szervezetben, nem véletlenül nevezik az allergológusok és immunológusok allergénvakcinációnak. 

A szervezet az immunterápia hatására fokozatosan áll át egyfajta „normál” üzemmódra, vagyis nem allergiás típusú választ ad a számára már nem idegen anyagra. A páciens állapota a bevitt allergén(ek) hatására javul. Ez azt jelenti, hogy nem válik progresszívvé, a tünetegyüttes és a páciens gyógyszerigénye fokozatosan és jelentősen csökken, így elkerülhetővé válik az asztmakarrier, és a több éven át tartó immunterápiás kezelések akár a végleges gyógyulást is meghozhatják.

A kezelés történhet injekcióval, illetve szájon át, nyelv alatti és nazálisan alkalmazható készítményekkel. 

Az, hogy az allergológus melyik megoldást választja, nagymértékben függ a beteg allergiájának fajtájától, tüneteinek súlyosságától. Az immunterápia hatékonyságával foglalkozó vizsgálatok szerint az injekcióban beadott allergének valamivel gyorsabban állítják ugyan normál pályára az eltévedt immunrendszert, mint az orálisak, ám épp a rapiditásuk, erőteljes hatásuk miatt markánsabb mellékhatásokat okozhatnak. Ez az oka annak, hogy csak fekvőbetegháttérrel rendelkező intézményekben szabad alkalmazni őket, és elsősorban rovarméreg (pl. méh-, darázscsípés) okozta anafilaxiás sokk, illetve annak ismétlődése ellen alkalmazzák. 

Egyébként az immunterápiát nemzetközileg elfogadott, az illetékes hazai szakmai kollégiumok által megerősített előírások szabályozzák.

A kezelés két fázisból áll. Az első fázis a kezdő kezelés, amelynek során egészen alacsony dózisban kapja a beteg a tisztított, mellékhatás-csökkentett allergénkivonatot a hét bizonyos napjain, néhány hónapon át.

Az allergén mennyiségét a továbbiakban a kezelőorvos folyamatosan emeli (ennek időtartama készítményenként változik). 

Ezt követően az immunterápiás kezelés a második – a fenntartó – fázisba lép. Pollenallergiák esetében többnyire szezon előtti és szezon alatti kezelést alkalmaznak a szakorvosok, házi por, kutya-, macskaszőr-allergia esetében pedig a terápia egész évben tart.

A betegek állapotában észrevehető javulás – általában – csak hónapok elteltével – jelentkezik. A teljes kúra, amely többnyire hosszú időn át tartó tünetmentességet biztosít, akár 3–5 évig is eltarthat.

Jó, ha tudod!

2011-ben hazánkban alig 1000 immunterápiás kezelés történt. Ennek a magyarázata – a tájékozatlanságon kívül – az is lehet, hogy az immunterápiás kezeléseket (amelyek gyakran évekig is eltartathatnak) – az OEP nem támogatja.

Kinek segíthet, kinek árthat?

Az immunterápia – bár szervezetbarát – mégsem ajánlható mindenkinek.

Az alsó korhatár általában az ötéves kor (terhes nőknek ellenjavallott). Azoknál hatásos, akik 2-3 anyagnál többre nem allergiásak, illetve nincs súlyos betegségük.

Kizáró ok lehet a súlyos asztma, bizonyos gyógyszerek szedése, rosszindulatú daganat, szív- vagy érrendszeri betegségek megléte, súlyos pszichés zavarok és az ún. autoimmun-betegség. 

Ezért is kell a kezelés megkezdése előtt az immunterápiában részesülni kívánó páciensnek tájékoztatnia az allergológust mind a krónikus betegségeiről, mind pedig a rendszeresen szedett gyógyszereiről. 

Bár időseknek (60 év felettieknek) nem ellenjavallott – ha nincs semmilyen élethosszig tartó betegségük –, ezen az életkoron túl az allergológusok már nem szoktak immunterápiába kezdeni, mivel a korosodással a túlérzékenységre utaló panaszok egyre csökkennek. 

Amennyiben az immunterápiának nincs semmilyen ellenjavallata, úgy nagyon fontos a készítmények pontos és rendszeres szedése, az orvosi utasítások betartása, vagyis a páciens és a kezelőorvos együttműködése. Ez nemcsak a háromhavi orvosi kontrollt jelenti, hanem azt is, hogy a kezelés közben minden mellékhatásra utaló tünetről be kell számolnia a betegnek (pl. a szájon át szedhető készítményeknél jelentkezhetnek: szájszárazság, enyhe hasi panaszok stb.). Ilyenkor a szakorvos a dózis átmeneti csökkentését javasolhatja, valamint elrendelheti – kiegészítésként – bizonyos antiallergiás gyógyszerek használatát is. 

Az immunterápia sikere jelentős mértékben múlik az allergiás páciens türelmén, együttműködési hajlandóságán és fegyelmezettségén…

Tudtad?

A méh- vagy darázsméreg-allergia súlyos, életveszélyes, sőt halálos kimenetelű is lehet. Ezért kötelező – az igazolt esetekben – a specifikus immunterápia, amely kezelés csak injekciós formában létezik. Mindenkit, akinek életveszélyes allergiás reakciója (anafilaxiája) volt, el kell látni egy életmentő, adrenalint tartalmazó öninjekciós eszközzel is, amelynek segítségével az életveszélyben levő beteg vagy laikus segítője maga adja be (a combba) a gyógyszert.

Az immunterápiát leggyakrabban allergiás nátha és enyhe asztma esetében alkalmazzák.

A kezelés megkezdése előtt alapfeltétel az allergén anyag pontos azonosítása, ez történhet alkaros bőrteszt segítségével, vagy laboratóriumi úton.

Új allergia megjelenésének is kisebb a kockázata azoknál, akik immunterápiában részesültek, mint azoknál, akik nem kaptak ilyen kezelést.

Mindkét típusú (injekciós és orális) kezelési módban – de a szájon át alkalmazott kezelés esetén különösen – fontos a beteg együttműködése, vagyis az, hogy ne feledkezzen el a szer bevételéről; ha elfelejtette, ne vegyen be több adagot egyszerre.

Az immunterápia alkalmazásának pontos részleteiről minden esetben a kezelőorvos dönt, hazánkban a kezeléseket kizárólag allergológus szakorvos végezheti.

Az injekció beadása járhat mellékhatásokkal: a helye enyhén bepirosodhat vagy megduzzadhat, de a tüsszentési roham, az orrfolyás, a nehézlégzés is erre utalhat. Ezek a panaszok nem adnak okot a kezelés megszakítására. Ritkán – közvetlenül az injekció beadása után – súlyos allergiás reakciók (anafilaxia) is előfordulhatnak, ezért minden beteg köteles az injekciót követően 30 percen át orvosi felügyelet mellett várakozni az egészségügyi intézményben.

http://www.otvenentul.hu/