Mindenki eszi és imádja, de vajon mennyire egészséges és hogyan érdemes elkészíteni a sült krumplit és a chipset?

A sült krumpli története

Sült krumplit elsőként Belgiumban készítettek, Liége városában. Rodolphe de Warsage belga szerző tett először említést róla a 19. században. Nem sokkal később a La Mancha csatornán keresztül Észak-Franciaországban is elterjedt, majd Angliában a szegények eledele lett. 

Az USA-ban először Jefferson elnöknek készítettek sült krumplit a Fehér Házban. Nyilvánosságra került a recept: a krumplit vékony szeletekre kell vágni, forró zsírban megsütni, végül megsózni. Ma már mindenki eszi, és a legtöbben imádjuk.

A sült krumpli és az egészséged – A használt olaj

Ha nem fogyasztjuk túl gyakran, a sült krumpli kis mennyiségben nem káros az egészségünkre. Azért tartjuk egészségtelennek, mert túl sok olajat szív magába. Nem mindegy persze az sem, hogy a sütéséhez milyen olajat használunk. A használt olaj azért ártalmas, mert az újbóli hevítéskor betegséget okozó szabadgyökök keletkeznek benne. 

A sütésre legalkalmasabb zsiradék a napraforgóolaj és az olívaolaj. Ezek Omega-6 zsírsavat tartalmaznak, amely nagyon egészséges, mert gyulladásgátló és szívvédő hatású. Kis mennyiségben ezek az olajak kedvező hatásúak.

A sült krumpli és az egészséged – Sütés és só

A krumpliban a sok olaj nemcsak hizlal (1 deciliterben kb. 800 kalória van), de az emésztés folyamatát is lelassítja, ezért rossz közérzetet okoz. Ezenkívül a szív és érbetegségek kockázatát is növeli, elzárja az ereket, így a szervekbe nem jut elég vér. A Távol-Keleten az olajat kevés vízzel kiegészítve forrósítják fel, így az ételbe kevesebb olaj szivárog be. A sütéstől megégett részek káros méreganyagokat tartalmaznak, és elősegítik a rák keletkezését, ezért vigyázni kell, nehogy a krumpli megégjen. 

A sok só szintén ártalmas lehet. Számos hír kering arról, hogy a túlzott sóhasználat mennyire káros. Ebben a kérdésben nincs egységes álláspont, viszont az a tény hihető, hogy a robbantással kitermelt só éles szilánkokat és szemcséket tartalmaz, ezért a szervezetbe jutva vérzéseket okoz. Olyan sót kell használni, amit kíméletesebb módon gyűjtöttek össze, például tengeri sót vagy Himalaya sót.

A chips története

A chips története is a 19. századig megy vissza. New Yorkban állították elő. Cornelius Vanderbilt híres vasútmilliomos egy étteremben az ebédre felszolgált sült krumplit túl vastagnak találta, ezért a pincérrel vékonyabb karikákat hozatott. De ez sem ízlett neki, mígnem a szakács megharagudott, és olyan vékonyra és ropogósra sütötte, mint még soha. 

A vendégnek viszont ilyen formában nagyon ízlett a krumpli, így készült el a világon elsőként a burgonyaszirom. Kezdetben csak ebben az étteremben lett helyi specialitás, később már a gyárakban is elkezdődött az előállítása. Az első chips-es zacskó zsírpapírból volt, amit forró vasalóval zártak le.

A chips és az egészséged

A chips-re mindaz vonatkozik, ami a sült krumplira: nagy mennyiségű olaj és só kerül bele a sütéskor, és sok benne az égett anyag is. Emellett cukrot és ízfokozókat is tesznek bele, amelyek függőséget okoznak. Ezért van az, hogy ha kibontunk egy étvágygerjesztő, csillogó zacskót, addig esszük belőle a ropogós és ízletes krumplidarabkákat, amíg az összes el nem fogy. Utána legszívesebben már nyúlnánk is egy másik teli zacskóért, ha lenne. 

A gyártók a chips ropogására is trükköt vezettek be: minél hangosabban ropog, annál vonzóbb a fogyasztók számára. Már kikísérletezték, hogy mekkora nyomás szükséges egy négyzetcentiméternyi chips ínycsiklandó összeharapásához. Chips-et házilag is készíthetünk, így tetszés szerint választhatunk hozzá olajat és sót, és mellőzhetjük a cukrot és az ízfokozókat. Ha még arra is vigyázunk, hogy ne égjen oda, akkor tökéletes lesz. 

Uborkagyalun reszeljük vékony karikákra, majd tegyük forró olajba. Sütés után vékony rétegben terítsük szét, hogy a karikák ne ragadjanak össze. Tengeri sóval vagy Himalaya sóval enyhén szórjuk meg.

http://www.bien.hu/