A tavasz beköszöntével sokan panaszkodnak fáradtságra, amit a tél végére kiürült vitaminraktáruknak tulajdonítanak.

Szerző :  N. Trencsényi Klára

Ma már kutatások sora igazolja, hogy a mellékvese által termelt kortizol (antistresszhormonnak is nevezik) szintjének csökkenése is járhat levertségérzettel, a fizikai és szellemi erőnlét csökkenésével, de akár szélsőséges hangulatingadozásokkal, alvászavarokkal is.

Csatasorba állnak az antistresszhormonok

Selye János, a stresszelmélet megalkotója kétféle stresszt különböztetett meg. Az egyik „jó”, hasznos, mert önvédelemre késztet, segít a „vészhelyzetek” túlélésében, míg a másik, amelyet distressznek nevezett el, károsan hat a szervezet egészének működésére, mert – többek között – károsítja a szívet és az érrendszert, felborítja az immunháztartás egyensúlyát, vagyis felemészti az életenergiánkat. Valójában bármilyen külső vagy „belső” tényező kiválthatja a distresszt, amely viszont megterheli a szervezetet. Ezért is fontos a kortizol szerepe az ilyen feszült, az egyén számára kritikus helyzetekben, mert segíti a szervezetet, hogy felkészüljön a védekezésre, és túlélje a „támadást”. Amikor az agyunk, az idegrendszerünk, a szervezetünk egésze jelzést kap a stresszorok „nyomulásáról”, a mellékvese erőteljesen belekezd az antistresszhormon gyártásába.

A tavaszi zsongás kimerítheti a mellékvesét 

Sokan nem is gondolják, hogy a tél után következő tavaszi, változékony időjárás akár stresszorként is hathat az emberi szervezetre. A gyakori időjárás-változások, egymást érő fronthatások is előidézhetik a distresszt, ami viszont befolyással lehet a vérnyomásra, a szívműködésre, az inzulin- és a glükózszintre, az immunműködésre és az anyagcserére is. 

Amennyiben a szeszélyes időjáráshoz még valamilyen érzelmi, szellemi tehertétel társul, illetve a belőlük származó feszültség rendszeresen visszatér vagy hetekig fennáll, az antistresszhormont termelő mellékvese afféle „libikókahelyzetbe” kerül. Az egyensúly felborulása kezdetben ugyanis kortizolszint-emelkedéssel jár, hiszen a folytonos stressz-szel a mellékvese a kortizol túltermelésével igyekszik felvenni a harcot, ám a „túlhajszolt” szerv egyre kevésbé lesz képes a szervezet megnövekedett kortizolszükségletét kielégíteni. Ilyenkor mind kisebb intenzitással állítja elő a kortizolt, megterhelése következtében pedig fellép az ún. „mellékvese-fáradtság”. 

A mellékvese-fáradtság tünetei lehetnek enyhék, csupán közérzetzavarók, de súlyosak is. Utóbbiak nemcsak a napi élettevékenységeket befolyásolják negatívan, hanem magát az életminőséget is aláássák. 

A panaszok az étvágytalanságtól a különféle emésztési zavarokon át a koncentrációképesség csökkenéséig, az alvászavaroktól a vissza-visszatérő fejfájásig, a levertségérzetig sok formában megnyilvánulhatnak. A stressztűrőképesség, azaz a testi, lelki, szellemi túlterheléssel szembeni védekezési készség hanyatlására utaló jel lehet a szorongás, a hangulat- és indulathullámzás, sőt a figyelem-összpontosítási zavar is.

Amikor a nyár sem hoz megváltást

Normális esetben a mellékvese működési egyensúlya, vagyis hormontermelő képessége a tavaszi évszakváltás utáni, időjárási szempontból is nyugodtabb időszakban magától helyreáll. Ám ha a meleg évszak beköszöntével sem szűnnek meg a panaszok, érdemes mielőbb utánajárni, mi áll a hátterükben. 

Első lépésként érdemes laboratóriumi vérképvizsgálatot végeztetni. Alacsony kortizolszint mellett a hormonrendszer egészének működési egyensúlya veszélybe kerül(het). Ennek jele lehet – többek között – a pajzsmirigy alulműködése, de a termékeny korú nők esetében a fogantatás elmaradása is.  

A krónikus – kezeletlen – kortizolhiány velejárója lehet az alacsony vérnyomás, a hasmenés, a fokozott izzadás, izom- és ízületi fájdalom, de emocionális zavarokkal, hosszabb távon pedig pszichés problémákkal, akár személyiségváltozással is járhat.

A diagnózis felállításában a laborértéken túl a beteg anamnézisének ismerete, vagyis annak feltárása is fontos a szakorvos (endokrinológus) számára, hogy milyen stresszkeltő vagy -fenntartó hatások, tényezők játszanak szerepet a stresszhormon alultermelődésében.

Amennyiben bebizonyosodik, hogy a tünetek mögött nem „szezonális” distressz áll, hanem idült probléma tartja alacsonyan a kortizolszintet, gyógyszeres kezeléssel (hormonpótlással), valamint – kiegészítő terápiaként – életmódváltással (relaxációs technikák elsajátításával, rendszeres testmozgással) állítható helyre a mellékvese szteroidhormon-termelő képessége.

Tudtad?

A kortizolértékeket a napszak is meghatározza. A vérben mért szint hajnalban, kora reggel a legmagasabb, éjfél körül a legalacsonyabb. Ha a vérvételre például már reggel 8 óra után kerül sor, akkor az alacsony érték oka az lehet, hogy ezekben az órákban már csökken a vérben keringő hormon szintje.

A C-vitamint, magnéziumot és omega3 zsírsavakat tartalmazó ételek napi fogyasztásával segíthetjük a kortizol normálszinten tartását (is).