“Testünk és környezete között egyik legfontosabb kapocs

minden bizonnyal az élelem.

Az élelem képében a környezet ténylegesen bekerül testünkbe és átjárja azt.

A vitaminok e kapcsolat koordinálásában kétségkívül

a legfontosabb tényezők egyikének számítanak.

Meg vagyok győződve, hogyha testünket visszahelyeznénk abba a környezetbe,

amely számára ez a test kialakult, éppen olyan tökéletesen működnék,

mint a többi élőlény teste.

A betegség a szervezetünk és a környezetünk közötti diszharmónia kifejeződése.”

(Szent-Györgyi Albert)

“Az emberek nagyon fontosnak tartják a tulajdonukat.

Csak a legjobb olajat töltik a kocsijukba,

gyönyörű bútorokat vásárolnak, miközben a legolcsóbb,legrosszabb minőségű ételt eszik.

Mert a mai ember néha többre becsüli a tárgyait,mint a tulajdon testét vagy az életét.

Puszta mechanikai szempontból az emberi test,mint tudjuk, bámulatos, nincs hozzá fogható a készáruk világában.

Már az ésszerűség kedvéért is jobban kellene törődnünk vele,mint a többi anyagi dologgal.”

(Paul Pitchford – Gyógyító táplálkozás)

Ha nem vagyok hajlandó megbocsátani sógoromnak,hogy nem hívott meg a karácsonyi partira,akkor én szenvedek ettől.

Nem ő kap gyomorfekélyt, nem ő fog forgolódni éjjel az ágyban,nem ő borul ki és nem neki lesz rossz szájíze.

Velem történik meg ilyenkor mindez.

Nem véletlenül tanácsolják nekünk:

“Bocsáss meg az ellened vétkezőknek!”

Csak így maradhatunk egészségesek és boldogok.

A nem-megbocsátás az egyik legfőbb betegség kiváltó ok,hiszen a savanyú gondolatok a testet emésztik.

(Andrew Matthews – Élj vidáman!)

Életünket egy valós világban éljük.

Hogy jól éljünk, szükséges,

hogy a lehető legjobban megértsük a világot.

Ez a megértés nem könnyű.

A valóság és a valósággal vállalt viszonyunk számos eleme kellemetlen és fájdalmas számunkra.

Csak a szenvedés és az erőfeszítés vezethet el a megértésig.

Ezt mindannyian szívesen elkerülnénk,

ki kisebb, ki nagyobb mértékben.

Bizonyos kellemetlen tényeket kilökünk tudatunkból.

Azaz: megpróbáljuk tudatunkat oltalmazni a valóságtól.

Erre különböző módszereket alkalmazunk,

amelyeket a pszichiátria védekező mechanizmusoknak nevez.

Mindannyian alkalmazzuk a védekező mechanizmusokat,így korlátozva tudatosságunkat.

Ha lustaságból vagy a szenvedéstől való félelemből sikeresen védelmezzük tudatunkat,a világról alkotott képünk igen kevéssé fog hasonlítani a való világhoz.”

(M. Scott Peck: A járatlan út)

Forrás:dr. Tihanyi László cikke