A magány nem csupán a közérzetre van rossz hatással, a testet is felemészti. Az elmúlt évek kutatásai nem festenek jó képet a hatvanon túliak helyzetéről.

Senki sem különálló sziget; minden ember a kontinens része, a szárazföld egy darabja – írta John Donne angol költő a 17. században a magányosság és a vágyódás kifejezéseként. Van, aki egyedüllétre vágyik, de senki sem akar magányos lenni. A magány nemcsak boldogtalanná teszi az embert, hanem kutatások tanúsága szerint halálozási ok is. A rossz mentális állapottal is összeköthető, ám ami ennél is meglepőbb: olyan bajokkal, mint a szív- és érrendszeri megbetegedések, a magas vérnyomás és a demencia.

– A magányosság közegészségügyi probléma, amellyel sürgősen foglalkozni kell – idézte Laura Fergusont, a Kampány a Magányosság Megszüntetéséért nevű, a problémával foglalkozó szervezeteket összefogó szövetség igazgatóját a BBC News. – Összefüggésben hozható a korai elhalálozással – a kockázat mértéke hasonló a dohányzáséhoz, és rosszabb, mint az elhízásé.

Átfogó probléma

Mivel a jelenlegi kilátások szerint az időskorúak száma a következő években nőni fog, elkerülhetetlennek látszik, hogy a magányosság még nagyobb problémává váljon. David McCullough, az idős embereket gyámolító, 40 ezer önkéntest tömörítő Nők Királyi Önkéntes Szolgálata (Women's Royal Voluntary Service) nevű brit szervezet vezetője szerint a magányosság széles körben elterjedt.

– Megrendült egészségű, korosabb emberekről beszélünk, akik erőtlenségtől és a mozgásképesség elvesztésétől szenvednek. Ha ételt viszünk nekik, az ajtónál várnak bennünket, örülnek annak, hogy látnak egy másik embert. Számukra ez a nap csúcspontja – mondta.

Brit felmérés szerint

Az utóbbi évtizedekben Nagy-Britanniában végzett kutatások következetesen azt mutatták, hogy a 60 feletti emberek 10 százaléka magányosnak vagy nagyon magányosnak érzi magát: a mutató az utóbbi hatvan évben stabilnak bizonyult. A legfrissebb felmérések pedig több mint egymillióra teszik azoknak a 65 évesnél idősebb briteknek a számát, akik gyakran vagy mindig magányosak. 

Magyarországon sem kedvezőbb a helyzet, egy 2009-es országos felmérés megkérdezetteinek 15 százaléka válaszolta, hogy gyakran érzi magát magányosnak.

Christina Victor, a Brunel Egyetem munkatársa, aki sok, az időskori magányossággal kapcsolatos kutatást végzett, meglepőnek tartja a magányosságra vonatkozó adatok változatlanságát. – Nincs szilárd bizonyíték arra, hogy a probléma súlyosbodott volna, jóllehet változott a család szerkezete, és ma több ember él egyedül, mint korábban – fejtette ki. Meggyőződése, hogy a magányosság csökkentése jótékony hatással lenne az emberek egészségi állapotára. – A minőségi élet egyik fontos elősegítője a társadalmi kapcsolatok – jegyezte meg.

A fiatalok is szenvednek

A magányosság azonban nemcsak a 65 évesnél idősebbeket sújtja. Fiatalabbak is küszködhetnek vele, különösen a 18 és 24 év közöttiek. Míg egy idősebb ember magányosságának oka a megromlott egészség vagy a partner elvesztése lehet, a fiatalabbnál a munkanélküliséghez, a szülői ház elhagyásához, vagy ahhoz társulhat, hogy az illetőnek gyereke születik.

– A magányosság a kívánatos és a ténylegesen meglévő emberi kapcsolatok közti különbségekre világít rá – szögezte le Vanessa Burholt, a Swansea-i Egyetem professzora. – Ez magyarázza azt, hogy olyan emberek, akiknek sok barátjuk van, magányosnak érzik magukat. Ez szubjektív dolog.

A professzornak a magányosság érzésének kialakulásával kapcsolatos kutatásai azt mutatják, hogy a környezet és a mentális egészség hatással lehet arra, ahogy az emberek megélik a társadalmi kapcsolatokat.

– A depressziós emberek nehezen tudnak változtatni az igényelt társadalmi kapcsolatok szintjének érzékelésén. Nem képesek alkalmazkodni hozzá – húzta alá.

Testet romboló érzés

– Egyes dél-amerikai népcsoportoknál létezik a közösségből való teljes kizárás büntetése, amikor valakiről a csoportot irányító vezér kimondja, hogy többé nem lehet érintkezni vele. Megfigyelték, hogy miután így a kirekesztett elveszti reményét a társas kapcsolatokra, viszonylag rövid időn belül megbetegszik vagy meghal – mondja Bárdos György, az ELTE Egészségfejlesztési és Sporttudományi Intézetének vezetője.

A lélektan és az élettan határterületével foglalkozó egyetemi tanár szerint a magánynak ez a legszélsőségesebb példája is mutatja azt a tudományosan igazolt tényt, hogy a magány fizikai tüneteket, betegségeket válthat ki. Már több kutatás is bizonyította, hogy a magányosság összefüggésbe hozható a vérkeringés romlásával, az infarktus gyakoriságával vagy az Alzheimer-kór gyorsabb kifejlődésével, de kihathat a fehérvérsejtek működésére is. Sőt a Torontói Egyetem kutatói azt állították, hogy a magukat elhagyatottnak érző emberek alacsonyabbnak érzik a hőmérsékletet, ezért fázósabbak. 

– A magány önemésztő folyamatokat indít be, az immunrendszer, a hormonrendszer és az idegrendszer leromlásával járhat, ezáltal lesz betegségkeltő, hiszen a szervezet így sokkal kevésbé ellenálló – magyarázza Bárdos, hozzátéve, hogy mindez fordítva is igaz: a krónikus betegek gyakran elmagányosodnak, ami kimutathatóan gátolja a gyógyulásukat.

http://www.otvenentul.hu/