Késő éjszaka – vagy inkább kora reggel – a magányos hajnal harmadik órájában, egy autóbuszállomás várótermében ültem.

Csupán hárman voltunk.

Az egyik várakozó utas, egy fáradtnak látszó nagymama – vagy inkább dédnagymama – görnyedten ült a pad másik oldalán. A túl szűk kabát alsó gombjai ki voltak gombolva, így kilátszott a kabát alatt hordott sokat mosott pamut ruha. Egy sokat használt, ütött-kopott táska feküdt mellette a padon. Végül feje lehanyatlott és a fáradtságtól kimerülten elaludt. Egy fiú ült a velünk szemben lévő padon, aki középiskolás korúnak tűnt.

Az ebben a városban akkoriban történt erőszakos bűncselekmények miatt - amiket tinédzserek követtek el – azon kaptam magam, hogy majdem aggódva figyelem a fiút.

Bár tiszta volt ruhája, és elegáns barna nadrágot viselt egy kék dzsekivel. Haja régimódian volt levágva, ami bizonyos fokig megnyugtatott. Azután észrevettem, hogy elég figyelmesen nézi a kis nagymamát.

Azt színleltem, hogy újságot olvasok, de szemem sarkából a fiút figyeltem. Elővette a tárcáját és úgy tűnt, igen gondosan átvizsgálja tartalmát.

Szemei az idős hölgy mellén összefont kezekre siklottak, majd mellette fekvő táskájára, és azután vissza karjaira. Még egyszer vékony tárcájára nézett, kivéve belőle mindazt, ami benne bolt: egy egy-dolláros és egy öt-dolláros bankjegyet, egy lány fényképét és a jegyét.

Megszámolta a zsebében lévő kevés aprópénzt, megrázta fejét, megdörzsölte száját és mégegyszer az alvó nagymamára nézett.

Amikor felállt, szívem hangosabban kezdett verni. Akkor már teljes figyelmem ráirányult, de valami miatt úgy tűnt, mintha egyáltalán nem venné figyelembe jelenlétemet.

Amint az alvó asszony felé sétált, felkészültem, hogy közbelépjek, ha keze eléri a táskát. Azon tűnődtem meg meri-e tenni. Odaállt a kis asszony elé, egy pillanatig habozott, jobb keze ökölbe szorult. Azután leeresztve karját, lassan kinyitotta öklét és egy bankjegyet helyezett az asszony viseletes, szürke kabátján tölcsérként összefont ráncos kezekbe.

Nem az egy-dolláros bankjegy volt az.    

Az öt-dolláros...