Áldott kapcsolat

„Good Mónim” – ébresztem reggelente a páromat, ha már keresztneve kínálja ezt a kedves szójátékot.

Ébresztgetem az én Mónim, azt a 39 éves hívő leányt (bocsánat, asszonyt), aki vagy húsz éven keresztül hangoztatta ismerőseinek, sosem fog férjhez menni. Komoly családi drámák (édesapja halála, majd édesanyja súlyos betegsége) halogatták életében azt az időt, amikor mint nő kinyílhatott volna színpompás virágként. Inkább kis sziklakerti növényként, a kövek adta biztonságban élte életét.

S hogy a Jóisten kinek adott megbízást, hogy felmelegítsen egy kihűlni látszó szívet, abból mindenképpen a Teremtő jó humorára következtethetünk. Volt ugyanis egy csaknem ötvenéves, elég „sűrű” magánéleti múlttal bíró férfiú Móni környezetében, akivel ismerősként néha összefutott, de ekkor legfeljebb csak a férfi mindig vidám természete tűnt fel neki.

Nevezzük a férfiút Nándornak, és hadd mondjam el róla, hogy furcsán választott magának partnert, élettársat a megelőző három évtizedben. Időről időre beüzemelt egy istennőkereső radart, amely öt-tíz kilométeres körzetben kimutatta a legszebb hölgyet, akit imádni lehet. Nándort még az sem riasztotta vissza, ha egy-egy új istennő korát tekintve a lánya lehetett volna, sőt az sem, ha a részéről elsődlegesen favorizált külcsín esetleg szerényebb belső értékeket takart.

E férfiú szívében és fejében négy évvel ezelőtti megtérése és egy pécsi baptista gyülekezetben történt bemerítkezése idején rakott rendet az Úr. Ekkor már tudta, hogy nem kell türelmetlenül keresgélnie az igazit, hitt a Bibliából származó igében: „Nem jó az embernek egyedül lenni, szerzek néki segítő társat, hozzá illőt.”

Nándor három évet élt ezután társtalanul – Móni húsz évéhez képest ez elenyésző várakozási idő –, de abban a biztos tudatban, hogy az Úr betartja az ő ígéretét. Nem sejtette, hogy a segítő társ, a „hozzáillő” már nap mint nap a közelében van. Ő volt a Móni, a pénzügyes leány, akit az egyik cégnél – ahová szállítóként járogatott – gyakorta üdvözölhetett. A bájait erősen elfedő leánnyal a gyülekezetben is hétről hétre találkozhatott.

Az „egymásnak teremtettelek bennetek” tényre figyelmeztető Isten azonban váratlanul megkezdte a jeladásokat. Szinte egy időben szólaltak meg a csengettyűk a szívekben, és a két ember egymás iránti érdeklődése egyszerre élénkült meg. Jöttek a találkozások, a romantikus randevúk, majd az első csók is.

Ezúton kérek bocsánatot két korábbi menyasszonyomtól, és azoktól a lányoktól, akikkel viszonyom önző volt, és akikkel áldatlan kapcsolatokban alkottunk párt hajdanán. És köszönöm az Úrnak, hogy nekem is tartogatott egy áldott kapcsolatot.

Köszönöm Mónit, a kis sziklakerti növényt, aki a pár hónappal ezelőtti korfui nászutunkon már csodálatos mediterrán virágként pompázhatott.

Köszönjük, hogy példa lehetünk azok számára, akik hisznek abban, hogy negyven-, ötven- vagy akár hatvanévesen is megtalálhatják a párjukat.

Azt a valakit, akit az Isten rendelt nekik.

Balog Nándor, Páprád

rd.hu

 Egymásnak teremtették őket:

Balog Nándor és felesége, Mónika 

Fotó: Balog Nándor szívességéből