Testvérem, Dave Howard nagyon sokat utazik és csodálatos történetekkel tér haza.

Egyik nyáron, amikor mi hatan, Howardok, házastársunkkal családi összejövetelt tartottunk, Dave az alábbi esetet mondta el, amelyet a történetben szereplő férfi fiától hallott.

Egyszer egy férfit - nevezzük Ivánnak -, aki egy meg nem nevezett országban raboskodott, kivezettek a cellájából. Vallatták, megkínozták, és szinte kásává verték. Életének egyetlen kényelmét egy takaró jelentette. Amikor visszatámolygott a cellájába, és már éppen le akart omlani sovány vigaszt nyújtó takarójára, elszörnyedve látta, hogy valaki - arra gondolt, egy besúgó - betakarózott vele.

Levetette magát a koszos földre, és így kiáltott:

-Nem bírom tovább! - Mire egy hang hallatszott a takaró alól:

- Iván, hogyhogy nem bírod tovább?

Emberünk nem magyarázkodott, mert azt gondolta, hogy a besúgó újabb adatokat akar kiszedni belőle, hogy felhasználhassa ellene. Pusztán megismételte, amit mondott.

-Iván - hallatszott újra a hang, - elfelejtetted, hogy Jézus veled van?

Ekkor az alak eltűnt a takaró alól. Iván, aki egy perccel korábban még képtelen volt akár egy lépést is tenni, most talpra ugrott, és az Urat dicsérve körbetáncolta a börtöncellát. Reggel az őt, aki éheztette, és verte, megkérdezte tőle, hogy ki adott neki enni. - Senki - felelte Iván.

- Akkor miért vagy olyan más ma?

- Azért, mert az én Uram velem volt az éjjel.

- Valóban? És hol van most az Urad?

Iván széthúzta az ingét, és a szívére mutatott: - Itt.

- Rendben. Én most agyonlőlek téged is és az Uradat is - jelentette ki az őr, és Iván mellének szegezte a pisztolyát.

- Lelőhet, ha úgy tetszik, de akkor az én Uramhoz megyek.

Az őr visszatette pisztolyát a pisztolytáskába, és értetlenül rázta a fejét.

Iván később megtudta, hogy felesége és gyerekei aznap éjjel Ézsaiás könyve 51. részének 14. versét olvasták - "Hirtelen megszabadul a fogoly, és nem hal meg a veremben, kenyere sem fogy el." (Károli) - és imádkoztak érte.

Röviddel az eset után Ivánt szabadlábra helyezték, és egészen a nyolcvanas években bekövetkezett haláláig hűségesen hirdette az evangéliumot.