Egy csodálatos nyári reggelen sétára indultam. Kerekes székkel mentem, mert csak így tudok mozogni. Mögém ért egy férfi és megszólalt: "Hát, nem irigylem!" Folytattam utam, mosolyogva gondoltam, de igen, irigyelnie kellene.
Micsoda szégyen, hogy az emberek legtöbbször nem látják az életben igazán fontos dolgokat.
Az egészségügyi problémákat katasztrófaként élik meg, ugyanakkor a lelki gondokról nem vesznek tudomást, és Isten más ajándékait nem is értékelik.
Isten olyan bőségesen megáldott engem! Apámmal élek, akit mindenki, aki ismeri, a világ legjobb apjának hív.
Van egy lakásunk, és mindenkinek megvan a saját szobája. Vannak életemet meggazdagító barátaim.
Egy olyan országban élek, ahol 70 évnyi hitüldözés után most szabad vallásgyakorlat van, én is megtértem Istenhez. Lányom egyetemen tanul, és vőlegényével nemrég házasodtak össze a gyülekezetben.
Hálámat nem tudom szavakkal kifejezni mindazért, amivel Isten megajándékozott.
Igaz, hogy nem tudok lábon járni, de életemben oly sok másfajta öröm létezik.
És ami a legfontosabb, Isten velem van.
Drága Urunk, segíts irgalmadat és kegyelmedet meglátni az életünkben. Ámen.
Kapcsolódó hírek:
AHOGY TANÍTOTTAD ANYÁM ....
LEONI NÉNI ÉPPEN KÉZNÉL VOLT
Bizonyságtétel : “Mi hiányzik még mindig?”
Joachim Langhammer: Heinrich Heine