Évekkel ezelőtt a romániai Temesváron Tőkés László lett a kis temesvári magyar református gyülekezet lelkipásztora. Tőkés bátran hirdette az evangéliumot, és két éven belül a tagság ötezer főre növekedett.

A siker azonban veszélyes lehet egy kommunista országban. A hatóságok géppisztolyos rendőrtiszteket állítottak vasárnaponként a templom elé. Banditákat béreltek fel, hogy megtámadják Tőkést. Elkobozták az élelmiszerjegyeit, hogy ne vehessen ennivalót és üzemanyagot. Végül 1989 decemberében úgy döntöttek, hogy száműzetésbe küldik.

Amikor azonban a rendőrök megérkeztek, hogy elvigyék a lelkipásztort, megtorpantak. A templom bejárata körül falat álltak az emberek. A többi gyülekezet tagjai is - baptisták, adventisták, pünkösdiek, ortodoxok, katolikusok - összefogtak, hogy tiltakozzanak.

A rendőrség megpróbálta feloszlatni a tömeget, ám az emberek kitartottak egész nap és éjszaka is. Aztán valamivel éjfél után egy Daniel Gavra nevű 19 éves baptista diák elővett egy csomag gyertyát. Meggyújtott egyet, és továbbadta a szomszédjának.

Amikor Tőkés kinézett az ablakon, szíven ütötte a sok száz arcról visszatükröződő meleg fény. Erről a pillanatról azt mondta később, hogy „ez volt életem fordulópontja". Vallási előítéletei elpárologtak. Krisztus testének tagjai álltak ott, teljesen figyelmen kívül hagyva a felekezeti korlátokat, kéz a kézben az ő védelmére.

Megindító bizonysága volt ez a keresztyén egységnek.

A tömeg maradt egész éjjel - és a következő éjjel is. Végül a rendőrség keresztültört. Betörték a templomajtót, Tőkés tiszteletest arcul vágták úgy, hogy vérezni kezdett, aztán feleségével együtt kihurcolták a tömegen keresztül az éjszakába. De ezzel még nem volt vége.

Nem, a vallási tiltakozás - ahogy az ilyenkor lenni szokott - politikai tiltakozáshoz vezetett.

Az emberek özönlöttek a főtérre, és teljes körű demonstrációba kezdtek a kommunista kormány ellen. Daniel újra szétosztotta a gyertyáit. Először a keresztyén egységért égtek; most pedig a szabadságért. Ezt már nem tűrhette a kormány. Kivezényelték a csapatokat, és megparancsolták, hogy nyissanak tüzet a tömegre. Több száz embert lelőttek.

Az ifjú Daniel hasogató fájdalmat érzett, ahogy ellőtték a lábát. Ám a temesvári emberek bátran állták a golyózáport.

Példájukkal pedig Románia egész népére hatást gyakoroltak. Pár napon belül felkelt a nemzet, és a véres diktátornak, Ceausescu-nak vége lett.

Fél évszázada először szabadságban ünnepelték a karácsonyt a románok.

Daniel a kórházban ünnepelt, ahol azt tanulta, hogyan kell mankóval járni. A lelkipásztora elment hozzá, hogy kifejezze együttérzését. Daniel azonban nem várt együttérzést.

„Lelkész úr, annyira nem is bánom a lábam elvesztését - mondta. Végül is én voltam, aki meggyújtotta az első gyertyát."

A gyertyát, ami egy egész országot fénybe borított.

Egyetlen gyertyával egy tizenkilenc éves fiú lángra gyújtott egy olyan forradalmat, aminek még ma is érezhető a hatása. 

Te is változást munkálhatsz, bárhol is vagy, ha hajlandó vagy kiállni. Ne várj arra, hogy mindenki más megtegye! Légy te az első, aki meggyújtod a gyertyádat!