Története

A székesegyház elődjének tekinthetjük azt a kápolnát, amely már a középkorban is a Szent Anna nevet viselő utca elején állhatott.

A 16. századbeli hitújítási mozgalom következtében teljesen reformátussá vált Debrecenben katolikus templom, katolikus egyházközség nem működött.

Az 1715: 18. t. c. szerint az 1693 óta szabad királyi város cím birtoklásáért, amelyet az elbukott Rákóczi-szabadságharc után a város elveszített, újólag folyamodnia kellett. Az országgyűlés a privilégiumokkal járó címet megszavazta, de a felsőtábla gróf Csáky Imre váradi püspök, kalocsai érsek kívánságára ezt egy templom és rendház építésére alkalmas városi telek átengedéséhez kötötte.

A város ki is jelölte az ingatlant a Varga utca és a Szent Anna utca sarkán. Csáky érsek, mint a templom alapítója, lipóczi Keczer István kanonokot plébánossá nevezte ki. A városba folyamatosan érkeztek katolikus német bevándorlók, akik a leendő templom szegényes környékén telepedtek meg, így a katolikus hitélet megalakulása 1716-ra tehető.

Az érsek szívügyének tekintette a piarista tanítórend városban történő letelepedését is. Szlopnyay Elek piarista 1719. január 17-én érkezett Debrecenbe, hogy segítsen Keczer plébánosnak, amíg a piaristák át nem vehetik a tanítás mellett az egyházközség vezetését is.

Az iskolai oktatást 1721-ben kezdték meg 50 tanulóval. Internátus létesítésére nagyösszegű alapítványt tett Bakó kanonok, de érkeztek összegek nemesi családoktól is, melyek fiaikat itt neveltették.

A templomépítés költségeit nagyrészt gróf Csáky Imre viselte. Megbízásából az alapkövet 1721. július 27-én Szent Anna névünnepén Kébeli Mihály címzetes püspök helyezte el. Az építőmester a neves egri lakos, Johannes Babtista Carlone volt, egri műhelyének csaknem valamennyi tagját magával hozta, és egri lakosok voltak a kőfaragók is. [Az építész feltehetően az Észak-Olaszországból származó, de Ausztriában megtelepedett család egyik ágából származhatott, nevét Joannes Babtista Carlone-nak írta (Szabó, 215), más szerző (Baranyai, 149) Giovanni Battista Carlone néven említi).

A szentély alapkövét Csáky érsek tette le 1724. május 15-én. Ekkor már felépült a templom hajója, a kápolnák, és a tornyok a főpárkány magasságában. Az építkezést átmenetileg megakaszotta egy kitört tűz (1727), a helyreállítást követően folytatatták a munkát. A templom homlokzatát 1729-ben már vakolták. 1732 tavaszán került a főbejárat fölé Csáky címere és a tevékenységét megörökítő felirat. Az alapító érsek, akit a pápa 1717-ben bíborossá kreált, 1732. augusztus 28-án meghalt, testvére gróf Csáky Miklós váradi püspök egy év múlva a templom kriptájában temette el. 

Abban az időben még csak a főoltár állt készen és a bíboros címerével ellátott Szentháromság oltár. Ez egyben bizonyítéka annak, hogy az oltár még az alapító életében készült. 

1746. május 5-én szentelte fel a templomot a főoltárral együtt Csáky Miklós. További két oltár is csaknem készen állt. A leckeoldal szentélyhez közeli két kápolna oltára 1746-ban ill. 1753-ban készült el.

1811-ben ismét felszállt a vörös kakas, a hatalmas tűzvészben megsérült a templom is, Povolny Ferenc az eredeti rajzok alapján helyreállította a sérült főhomlokzatot, és befejezte az eddig csak a főpárkányig felhúzott homlokzati toronypár építését, amely 45 méter magasságot ért el. 

1831-1834 között kicserélték a szószéket és a főoltárt. Utóbbit egri asztalos mesterek készítették, a meglévő rossz állapotban lévő helyett készítettek új, szürkére festett retabulumot késő-klasszicista stílusban, amely egészen 1928-ig állt fenn. Ebbe illesztették be Carl Rahl Szent Anna-festményét.

1872-ben kívül-belül restaurálták a templomot, ekkor díszítették a csupasz boltozatokat falfestményekkel Huzly Károly prépost-plébános megbízásából.

1926-megbízták Wälder Gyula építészt, a Fővárosi Közmunkák Tanácsának vezető munkatársát a templom felújítási terveinek elkészítésével. Wälder munkásságára jellemző, hogy a legapróbb részletekre is kiterjedően igényes volt; az általa alkalmazott neobarokk formákat és az épület funkcionalitását összhangba tudta hozni. 

Az építész a homlokzat előtt lépcsőzetes teraszt alakított ki, amely fokozta a monumentális hatást. A főbejárat két oldalán azonos színvonalú mellékbejáratot létesített a korábbi szoborfülkék helyén. A bejáratok fölé jelzésszerű, kis mélységű szoborfülkék kerültek. Ekkor távolították el a homlokzat 12 barokk kőszobrát is, amelyekért a piaristák 1723-ban 120 forintot fizettek az egri szobrászoknak. Felújította a templombelsőt is, a külsőnek megfelelő neobarokk stílusban, ez időben készültek a templom Wälder-féle stukkói, főoltára, szószéke, és Ungváry Sándor boltozat-festményei. A II. világháború idején Bánáss László prépost-plébános a kriptában óvóhelyet létesített, a beépített sírhelyeket feltárták, a maradványokat exhumálták, a tetemeket koporsó nélkül közös sírba temették az altemplom földjében. 

A front alatt a légnyomás a templom összes ablakát bezúzta, a helyreállítással 1946 őszén készültek el.

II. János Pál pápa 1991-es magyarországi tartózkodása során augusztus 18-án meglátogatta a templomot. A pápa 1993. május 30-án megalapította a Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegyét, amelynek első püspökét, Bosán Nándort 1993. június 15-én itt, a székesegyházban szentelték föl. 

Az eseményekről a leckeoldal középső kápolnájának falán elhelyezett emléktábla és a pápa fej-reliefje tanúskodik.

Leírása:

Az utca vonalába, de kissé hátraléptetve épült kéttornyos templomot toszkán falpillérek vertikálisan tagolják három részre, melyből a három bejáratot magában foglaló középrész enyhe kiülésű rizalit. Az övpárkányok pedig horizontálisan osztják négy részre. A toronytestek földszintjén egy-egy szoborfülke látható, benne Szent István ill. Szent Imre 19. századból származó szobraival.

Az egyenes záródású főbejáratot korinthoszi pilaszter hátteréből kiemelkedő ugyancsak korinthoszi féloszlop keretezi. Az élénk színezés hangsúlyozza a főbejárat fontosságát, ráirányítva a figyelmet a kapu fölötti oromzatban elhelyezett bíborosi címerre, amely és az alatta elhelyezett felirat a templomalapító-építő gróf Csáky Imre emlékét idézi.

A négy belső pilaszter fejezete fölött egy-egy üres szoborfülke látható.

A főhomlokzat második szintjén, a főbejárat fölötti domború bábos korláttal ellátott erkély a főpárkányon ülő szintre tereli a figyelmet. Az erkély - oszlopok - bejárat építészeti megoldása és további azonos stílusjegyek nagyban emlékeztetnek a kalocsai székesegyház és az Eger-felnémeti templom homlokzati kialakítására, ami Carlone szerzőségét igazolja.

A harmadik szint oromzata tört ívvel kapcsolódik a tornyokhoz, az oromzati fülkében Madonna szoborral, a timpanonban Mária és Anna összekapcsolt monogramjával, és M P O Y betűkkel.

A negyedik szint harangszobájának ablakai fölött toronyórákat helyeztek el. Kereszttel ellátott, szépvonalú barokk sisak tör felfelé.

Az impozáns, világos főhajó mélyén vonzza a tekintetet a kolostorboltozattal fedett szentély, benne a magas, díszes főoltárral. A hajó csehsüveg boltozású, két oldalról három-három oldalkápolna övezi, fölöttük félköríves ablakokkal. A templombelsőt is megújító Wälder Gyula nagy stílusérzékkel alakította ki a neobarokk berendezést. Az általa tervezett főoltár retabulumába visszahelyezte az 1937-ben restaurált Rahl-féle Szent Anna oltárképet, a fölötte lévő két kisebb festmény Ungváry Sándor alkotása. A predellán balról jobbra haladva a nyugati egyházatyák: Szent Ágoston, Nagy Szent Gergely pápa, Nagy Szent Leó pápa és Szent Ambrus szobra áll, Markup Béla művei.

Oldalkápolnák (a bejárattól kezdve, evangéliumi oldal):

Mindegyik kápolna koporsó alakú stipese és retabuluma fából készült, és az oltárok a főoltárral párhuzamosan vannak felállítva.

1) Eredetileg Szent Joachim vagy Nepomuki Szent János tiszteletére állították, ma Lisieuxi Kis Szent Teréz kápolna. Legújabb oltárképén Szent Teréz a Madonna előtt. A gazdagon díszített oltárasztal (stipes) menzáján csavart oszlopok, a predellán a barlangban fekvő Szent Rozália szobra, és további két pestis szent, Rókus és Sebestyén művészi szobrai övezik az oltárképet. 

2) Szent József kápolna. Erősen díszített stipes, a két vájatolt oszlop közötti oltárkép Szent Józsefet, mint asztalost ábrázolja a gyermek Jézussal. Kétoldalt áll Szent János evangelista és Keresztelő Szent János fából készült szobra.

3) Eredetileg Szent Háromság kápolna, ma Jézus Szívének szentelve. Ez a templom legrégebbi oltára, 1732-ből. A stipes közepén gróf Csáky Imre címere, bíborosi kalappal és püspöksüveggel. A menzán volutás tabernakulum, ajtaján felhők között kehely és ostya sugárkoszorúban. Pilaszterek fogják közre az oltárképet, amelyet Ungváry Sándor festett. A retabulumon egy-egy adoráló angyal.

 Leckeoldal:

 1) A kápolna oltárépítménye jelenleg hiányzik. A falon függő Istenszeme motívummal ellátott képkeretű, 19. századból származó romantikus festményen az Egyiptomba menekülő Szent Család jelenetet látjuk. A kép alatt fedeles márvány keresztkút. A hajóhoz közeli pilaszter előtt oltárszerű, tagolt szekrény felső mezejében baldachin alatt Paduai Szent Antal fából készített szobra áll.

 2) A Kalazancai Szent József kápolna oltára négy évvel a piarista rendet alapító szent boldoggá avatásának napján (1750 május) készült el. Az oltárt a székesegyház legkvalitásosabb képe díszíti. A képen a szentet szegény és gazdag diákok között (utóbbiak piros magyar gálaöltözetben) ábrázolta a bécsi mester. A predellán egy-egy nagyobb angyal-szobor áll.

3) Az Immaculata kápolna oltára hasonlóan az átelleni kápolnában állóhoz fehér-arany színben játszik. A retabulum nélküli oltár fölött ovális keretben függ a Szeplőtelen Szüzet ábrázoló oltárkép két kis angyal által közrefogva. A kép körül dekoratívan elhelyezett barokk, aranyozott faragások díszítik a kápolnát.

A székesegyház irataiban először 1727-ben említik a szószéket, amely az 1811-es tűzvész során megrongálódott, legközelebb 1831-ben szólnak a számadások egyszerű szószékről, ez állt a templomban a Wälder-féle restaurálásig.

A freskók Ungváry Sándor és Takács János kvalitásos művei, témáikat az Árpád-házi szentek életéből vették. A szentély boltozatán Szent Lászlót látjuk, amint vizet fakaszt a sziklából. A hajó első freskóján Szent István előtt hódolnak a pogány magyarok. A középső freskón Szent Imre hallgatja nevelője, Szent Gellért tanítását, a háttérben a pécsi püspök, Szent Mór látható. A következő képen Szent Erzsébet, az utolsón Szent Margit látható a Nyulak szigetén.

Az ablakok alatti oldalfalak freskóin a váradi egyházmegye jeles alakjaival kapcsolatos történéseket láthatjuk: 

1) Zrednai Vitéz János váradi püspök, humanista

2) 2Martinuzzi (Utyessenovich) Fráter György, Erdély kormányzója, esztergomi érsek, orgyilkosság áldozata

3) Parényi Ferenc váradi püspök, hősi halált halt Mohácsnál 

4) Pázmány Péter bíboros

5) Benkovich Ágost, Hódoltság utáni püspök

1) Szlopnai Elek piarista atya és Halápi Konstantin

2) Gróf Csáky Imre érsek-bíboros

3) Patachich Ádám váradi püspök, kalocsai érsek

A székesegyház harangjai közül egyet Budán öntöttek (1726), a tűzvészben elpusztult négy harangot (Szent József, Szent Anna, Szent Péter, Nepomuki Szent János) 1814-ben öntötte újra Horner Henrik. Az 1831-es canonica visitatio öt harangot említ, melyek közül négyet Eberhard Henrik öntött Budán.

A két világháború harangrekvirálásai miatt a kéttornyú székesegyháznak sajnos csak egyetlen harangja maradt, az elvitt harangok nem kerültek pótlásra. A Szalézi Szent Ferenc tiszteletére szentelt, 753 kg-os, 110 cm átmérőjű harang a nyugati toronyban van elhelyezve. Felirata egyik oldalán: "IN HONOREM SANCTI FRANCISCI SALESII", másik oldalán: "FUSA PESTINI DIE 16 MENSE JULII ANNO 1831", lejjebb: "FUDIT HENRICUS EBERHARD PESTINI MDCCCXXXI". Alatta magyarul: "NYOMOK 1345 FONTOT". A debreceni harangok közül ez a legrégebbi. Jármát Pozdech József, acélállványzatát Szlezák László készítette. 

Az I. világháborúban elvitt három nagyobbik harang ugyanitt készült, ugyanekkor, adataik: 

1.) Nepomuki Szent János Nagyharang: 4375 font (2450 kg), Tágen János nagyprépost adományozta 2.) Szent Anna harang: 2178 font (1220 kg)

3.) Kalazanczi Szent József harang: 715 font (400 kg)

4.) Lélekharang: 53 font (30 kg), ezt Hohenzollern dzsidáskapitány adományozta. 

A négy harangot 1917. május 29-én szerelték le, a nagyharangot négy darabba törve hozták le a toronyból. A debreceni hívek hangosan siratva búcsúztak harangjaikról, azokat többen is megcsókolták és koszorúval díszítették fel - tudjuk meg a historia domusból. A rekvirálást gr. Széchényi Miklós püspök próbálta megakadályozni avval, hogy használaton kívüli harangok után érdeklődött, de mindhiába. A 400 kg-os Kalazanczi-harang pótlása már szóba került, de ezeddig nem tudott megvalósulni. 

Orosz Lőrinc prépost-plébános írásos közlése alapján

B.F.

Írta: Vizler Imre

Fényképezte: Vizler Imre és Bajkó Ferenc