A belváros nyüzsgő forgatagától, a kedvelt turistalátványosságtól távol esik a csendes, nyugodt hangulatú kis tér, amelyet Lechner Lajosról, a város újjátervezőjéről neveztek el. A tér hangulatát a középpontján elhelyezkedő, kis kápolna adja, amely Szeged árvíz előtti múltjának egyik megmaradt emléke.

A barokk fogadalmi kápolna

Története a 18. századra nyúlik vissza. 1738-ban súlyos pestisjárvány dúlt a szegediek között. A pestisjárvány szentjeként elhíresült Szent Rozália csodája egész Európát, így Magyarországot is átjárta.

A grófi családban született Rozália a járvány idején egy barlangba költözött és onnan járt pestisben szenvedő betegeket gyógyítani. Holttestére a barlangban képződött csodálatos koporsóban találtak rá. Amikor 1614-ben ereklyeként a városba vitték a testét, az akkor ismét kitört vész váratlanul, csodálatos módon elmúlt.

1739-ben - az ország több városához hasonlóan - fogadalomból templomot építettek a szegediek Szent Rozália tiszteletére. A kicsiny barokk templomot a Demeter-templom mellett, a főtér túloldalán, nagyjából a mai Aradi vértanúk terén állították fel.

A kápolnának két szegmensíves ablaka, íves, volutás oromzata, a nyolcszög három oldalával záródó szentélye és kicsiny, gerincen ülő, zsindelyes fatornya volt a tetején lanternával. II. József császár bezáratta a templomot, mint ahogyan az ország összes kápolnáját.

Mivel az épület dombra épült, a nagy árvíz nem pusztította el 1879-ben. A korabeli képeken jól látszik, amint a hömpölygő vízben is szilárdan áll a főtéri kis kápolna.

A neobarokk kápolna

Lechner Lajos a város szerkezetét jelentősen megváltoztatta, a tömbökbe bevágva új körutak és sugárutak készültek. A belső körgyűrű útjában állt a kis kápolna, ezért elbontásra ítélték, azonban a szegediek ragaszkodtak a szívükhöz nőtt templomhoz. A város végül is az áthelyezése és átalakítása mellett döntött, amihez 22000 Ft összeg állt rendelkezésre. A kápolna az eredeti helyétől nem messze, a Szent Demeter templomhoz közelebb került felállításra. Alapkövét 1881. november 20-án tették le és egy év múlva már használatba is vették a hívek. Külsejét neobarokk stílusban teljesen átalakították, csupán arányai és méretei utaltak a pestisjárványban felépített épületre, ablakkiosztása megváltozott, fatornya helyett azt imitáló, rézsisakkal ellátott kőtorony épült. A szegedi görög katolikusok 1921. december 26-án önálló parókiát hoztak létre. 1922-ben Várhelyi József plébános a görög katolikusoknak adta a templomot.

Új helyen

Az árvíz és az árvízi fogadalom valóra válása között 50 év telt el. A Dóm építése eleinte csak a Szent Dömötör templom elbontást jelentette, a kápolna a helyén maradt még a templom felszentelése után is. 1927-ben Klebelsberg Kuno kezdeményezésére megindult a Dóm tér tervezése. A pályázatban a kápolnát elbonthatónak minősítették. A tervezési jogot megnyerő Rerrich Béla a kápolna elbontását javasolta, így az megtörtént 1928-ban. A görög katolikus hívek kérelemmel fordultak a város felé templomuk megmaradásáért.

Hamar megoldás született, miszerint a lebontott kápolnát új helyen, a Lechner téren állítják fel. Darabjait számokkal látták el és átszállították a kicsiny, parkosított térre. 1929. november 17-én szentelték fel. Az "áthelyezés" ismét némi átépítést is jelentett, ekkor bővítették a ma is látható kereszthajóval és látták el manzárdtetővel. Utoljára kívül-belül 1997-ben újították fel. A sisakot az utóbbi években újították fel, a keresztet is ekkor aranyozták.

Leírása

A dombon álló templom északnyugat - délkeleti tájolású. Homlokzati tornya 16 méter magas. Ajtaja fölött íves szemöldökpárkány húzódik, kétoldalt, illetve a harangház ablaka alatt üres szoborfülkék láthatók, az erőteljes főpárkány a templomon végighúzódik. A meanderes oromzatot a toronytól két nőalak választja el. A rácsos harangablak szegmensíves, fölötte erőteljes szemöldökpárkány. Sisakja a rajta nyugvó lanternával jellegzetes kialakítású. Oldalhomlokzatai jóval egyszerűbbek, tagolatlanok, két félköríves üvegablak és egy vakablak helyezkedik el rajtuk. A kereszthajó jóval keskenyebb, szentélye a nyolcszög három oldalával záródik.

Főoltárképe a 18. századból származik, Szent Rozáliát ábrázolja. Ezt egyszerű ikonfal választja el a hajótól, a középső kapu két oldalán Gyümölcsoltó Boldogasszony és az áldó Krisztus ikonja látható, a szentély mennyezetképe az ítélő Jézus alakját vetíti elénk, utóbbi Janka Ferenc munkája.

Az oltár mellett áll a püspöki trón. Ikonjai Munkácsy kálváriájának és a sixtusi Madonnának reprodukciói. Korábbi padjait a 60-as években cserélték ki. Jelenleg kevésnek bizonyul a templom befogadó képessége, egy-egy vasárnapi liturgián és főként a nagyobb ünnepeken kiszorulnak a hívek a templomból, ilyenkor - amint a 2009. Pünkösdjén készült képek is mutatják - a bejárat előtt felállított sátrak alatt, kihangosítva hallgatják a hívek a szentliturgiát. Ebből kifolyólag a kereszthajóban is padokat terveznek elhelyezni, így megnőne az ülőhelyek száma.

Harang

100 kg-os, 61 cm átmérőjű harangját ifj. Walser Ferenc öntötte 1930-ban.

Vasárnap 9 órakor utrenyét, 10 órakor szentliturgiát, 16 órakor vecsernyét tartanak. Szeged 2001-ben 1062-en vallották magukat görög katolikusnak, ami a magukat felekezethez tartozó lakosság 1%-át teszi ki.

Írta és fényképezte: Bajkó Ferenc