Ez egy igaz történet, amit most elmondok nektek. Az iskolámban történt az első osztályos gyermekek között.

 Osztályunkba járt egy mozgáskorlátozott kislány.  Nagyon furcsa, mert még így élőben, sőt ilyen közelről nem találkoztam olyan gyerekkel, akinek járókeret kellet ahhoz, hogy lépni tudjon. Hihetetlen volt látni, hogy ő nem tud velünk együtt futni, fogócskázni a tornaórán játszani.

 Ahogy teltek múltak a napok egyre jobban megszoktuk a látványt és már természetes volt számunkra hogy ő ilyen. Egyetlen egy dolog zavart csak, hogy bár kedvesnek tűnt mégsem barátkozott vele senki. Aztán egy reggel egymás mellett öltöztünk és akkor megszólítottam:

 -Szia, Nóri, segíthetek? 

Ő meglepetten rám nézet és azt mondtam köszönöm szépen, de elég, ha a táskám megfogod, amíg leveszem a kabátom. Kicsit bátortalanul, de még kérdeztem tőle pár dolgot és ő nagyon kedvesen válaszolgatott. Már kezdtünk egyre jobban belemélyedni a beszélgetésbe, amikor becsöngetek így bementünk a terembe és leültünk a helyünkre, mert kezdődött az óra.

 Bevallom őszintén nem sokat figyeltem a tanító nénire, mert a gondolataim Nórin jártak. Egy nagyon kedves kislányt véltem felfedezni benne bár nem túl sokat beszéltünk.

 Óra után mikor kicsengetek a szünetben oda mentem hozzá és meg kérdeztem akar-e a barátom lenni mert én akarok és szeretném jobban megismerni. Ő tágra nyílt szemekkel rám csodálkozott, hogy ezt én tényleg komolyan gondolom? Mondtam neki hogy, igen mert nekem nagyon szimpatikus és kedves. Órák után, amíg vártuk az anyukáját volt időnk beszélgetni és Nóri elmesélte, hogy eddig mindig csak gúnyolták csúfolták, amiért  járó keretet használ.  Elmondta, hogy mennyi csúf nevet mondtak már rá és a keresztnevén a felnőtteken kívül még senki nem szólította. Csodálkoztam, rajta mert egy nagyon kedves okos kislány rejtőzött a külső mögött.  Barátnők lettünk, és egyre többet beszélgetünk.

 Kiderült, hogy Nórinak nagyon jó a humora szépen rajzol már megtanított gyöngyből karkötött nyakláncot is fűzni.  És én meg tanítottam az osztálytársaimnak hogy ne csak a külsőt nézzék, és úgy ítélkezzenek, hanem a belső értékeket is lássák meg. Nórinak már több barátja lett, egyre többen segítünk, neki öltözni vittük a táskáját, ebédnél a tálcáját és nagyon meg szerettük. Köztem és Nóri között igaz barátság szövődött. Sokat voltunk együtt, segítettük egymást, ő nekem tanulni én meg a helyváltoztatásban, öltözködésben és táskahordásban.

Egy napon egy B osztályos fiú odalépett hozzám a folyosón és megkérdezte:

-Mond, miért bénákkal barátkozol? Gyere inkább velünk játszani!

Először elakadt a lélegzetem, úgy éreztem kiszalad a lábam alól a talaj. Ezután valami nagyon csúnyát akartam mondani, de mivel lány vagyok ezt nem tettem meg, mert nagyon szégyelltem volna magam utána.

Megkérdeztem a fiút:

-Bence! Mi a különbség közted és Nóri között?

-Én tudok szaladni, ő meg csak cammog a járókeretével-mondat nevetve a fiú.

-És még mi?-kérdeztem a szemébe nézve.

Erre ő tátott szájjal nézett rám és nem jött ki hang a torkán. Gondolom nagyon szégyellte a dolgot, mert rájött, nagy butaságot csinált.

Aznap délután lementünk Nórival az udvarra, a napocska néha kicsit melegített már. Leültünk az udvaron egy padra és jót beszélgetünk amikor odajött hozzám Tomi és kérte menjek velük lábteniszezni. Én szóltam neki hogy most nem szeretnék, mert itt a barátnőm és vele szeretnék beszélgetni. Nóri rám nézet elmosolyodott és azt mondta:

- Menj csak és játssz, majd én a padról szurkolok nektek.

 –Tényleg nem baj Nóri?- kérdeztem bátortalanul. Ő rám mosolygott és tudtam, hogy minden rendben nem haragszik. Mikor a pályára értem megláttam Bencét, és ahogy ránéztem Ő tudta rögtön mit akarok. Odaszaladt Nórihoz és miután bemutatkozott így szólt:

-Szia  szeretnélek megkérni hogy legyél a döntő bíró ! Nem kell mást tenned csak figyelned, hogy a labda ne érjen a hálóhoz. Lennél a bíró?- kérdezte Bence kissé bátortalanul.

Nóri boldogan igent mondott és úgy ült a padon, hogy láthassa a játékot.

Azóta délutánonként tanulás után együtt vagyunk a lábteniszezőkkel és néha én is beszállok a játékba, Nóri pedig ráncba szedi a fiúkat, ha nem szabály szerint játszanak. forrás:http://palyazat.ujakropolisz.hu/