.

Feleségem vasárnaponként egy keresztény gyülekezetbe járt istentiszteletre, én pedig a közeli borozóba, és bosszús voltam, amiért rendszeresen elmaradt a vasárnapi húsleves.

Rokkant nyugdíjasként sok szabadidőm volt, így az időt a cimborákkal, a fröccsös poharak mellett, durva viccelődésekben, harsány vitatkozások és veszekedések, ugratások között töltöttem.

Egyszer az egyik helyi újságban találtam egy meghívót.

„Szeretettel meghívjuk egy gyertyafényes vacsorára!”

Kiollóztam a meghívót és elvittem a borozóba.

- Menjünk el! – javasoltam. – Potya kaja, ne hagyjuk ki! Ha pedig ránk akarják erőltetni vallásukat, akkor ott hagyjuk az egészet és angolosan távozunk.

Heten jelentünk meg azon az estén.

Meglepődtünk, mert szeretettel fogadtak minket annak ellenére, hogy alkoholgőzösen érkeztünk meg.

Csodálatosan terített asztalok, a megígért gyertyafény és finom vacsora várt minket.

Beszéltek nekünk Istenről,, a hit és az ima erejéről, a bibliáról.Ellenkeztünk, vitatkoztunk, de továbbra is barátságosan válaszoltak kérdéseinkre,ellenérveinkre. És várakozásunkkal ellentétben nem erőltették ránk hitüket.

Meghívást kaptunk  ALPHA vacsorákra, melyekre nyolc héten keresztül, pénteki napokon került sor ,az élet nagy problémáira  keresve a megoldásokat. Mivel mindnyájan tele voltunk problémákkal ezért elfogadtuk a meghívást.

Ezeken az estéken hallottunk Istenről, Jézus kereszthaláláról, és arról, hogy magára vette bűneinket. Halála és feltámadása által kaphatunk megbocsátást és örök életet.Ezeken az estéken Isten  is,  láthatatlanul, de érezhetően köztünk volt. Alakította és formálta gondolkodásunkat életünk értelme  és célja felől.

Felismertem, hogy eddig rossz úton jártam, és változtatnom kellene, de nem tudtam hogyan tegyem.

Elmondták, hogy Jézus egy új életet tud adni. Ekkor értettem meg, hogy nekem Jézus mellett van a helyem. Kinyitottam szívem zárt ajtaját, behívtam őt életembe. Megvallottam és megbántam bűneimet. Isten megbocsátott.

Ezekkel egy időben-életemben megkezdődtek a változások.

    Vártam egy sebészeti beavatkozásra, amelynek műtéti időpontját már ki volt tűzve, de elmaradt a beavatkozás, mert a betegség elmúlt.

    Köszvényes fájdalmaim, melyek miatt hosszú időkre mozgásképtelenné váltam megszűntek.

   Az állandó gyomorégéseimre szedett savlekötő gyógyszereimre nem volt szükségem, elmúlt a fájdalom és ezek a tabletták  halomban  sorakoztak  a szekrényemben.

   Adósságaim nagy részét rendezni tudtam, és a pénzt kölcsönbe kéregetőből kölcsönadó lettem.

    Végül megajándékozott Isten, szabadságot kaptam abból a rabságból, amely hosszú idő óta fogva tartott és kapcsolataimat megrontotta..Elvette ital függőségem egyik napról a másikra, és 2005 februárjától nem fogyasztok alkoholt.

  Feleségemmel, gyermekeimmel, ismerőseimmel a korábbi életmódom  miatt megromlott kapcsolataim rendeződtek, és mindezt Istennek köszönhetem, mert a saját erőmből nem lettem volna képes.

Örömmel tölt el, hogy szolgálhatok Isten felé, és bízom abban, hogy bizonyságom a hasonló problémákkal küszködő embertársaimnak  megmutatja a követendő utat.

/B.J./