Rómában, a világ fővárosában a római császár palotái ott pompáztak a Palatinuson. Volt ott egy különleges palotaépület is, ahol a császár testőrsége (praetoriánusok) lakott, és a császár gyermekeinek tanárait képezték. Az egyik ilyen tanárjelöltet Alexamenosznak hívták.

Ez Kr.u. 150 és 200 között történt.

Az egész Római Birodalomban hirdették az evangéliumot. Alexamenosz is hallott a megváltás megmentő üzenetéről, és szívébe és életébe fogadta az Üdvözítő és Király Jézus Krisztust.

Társai gúnyolták és nevették. Hogyan imádhat Alexamenosz olyan Istent, akit mint valami bűnözőt a keresztre feszítettek? Számukra elfogadhatatlan volt, hogy egy ilyen Istenben higgyenek.

Alexamenosz azonban a Megfeszítettről szóló üzenet hallgatása és elhívése révén szívében mélységes békességre lelt, és életének valódi beteljesedésére.

Barátai idétlen szamárságnak tartották, hogy Alexamenosz egy megfeszített Istenben hisz. Ezért egy éles tárggyal keresztet karcoltak annak a szobának a falába, ahol Alexamenosz lakott és imádkozott. Annak az embernek, aki karcolatukon a kereszten függött, szamárfeje volt. Ezzel akarták kigúnyolni Alexamenosz barátjukat, és nyilvánvalóvá tenni, hogy valójában idétlen szamárságnak esett áldozatul, amikor olyan Istent imád, aki nem tudta önmagát megmenteni, hanem keresztre feszítették.

Hogyan tudja hát egy ilyen gyönge Isten megmenteni az imádóit, amikor őt magát is keresztre szegezték.

Melléje odarajzolták Alexamenoszt, aki ezt a szamáristent imádta, és görög nyelven aláírták: "Alexamenosz az Istenét imádja!" Így árasztották el hívő társukat gúnnyal és megvetéssel, és káromolták Isten szeretetét az Ő Fiában, Jézus Krisztusban.

A Római Világbirodalom régen elbukott, Alexamenosz minden kortársa már régen halott. Káromló beszédjük és tetteik porrá és hamuvá lettek. Alexamenosz neve azonban örökre be van írva az élet könyvébe minden megváltottal együtt. Az örökkévalóságban köszönetet mondhat az Üdvözítőnek a Golgotán elvégzett hatalmas megváltói művéért, amelynek révén ő is megmenekült.

Így maradt ez mind a mai napig: A hitetlenek számára a keresztről szóló beszéd bolondság és botránkozás (1Kor 1,18-24), a hívők számára azonban Isten hatalmas és dicsőséges ereje, amely képes őket örökre megszabadítani bűneiktől, a haláltól és a kárhozattól. Az önigazult emberek ezt nem akarják belátni, sem nem akarják magukat bűnösnek elismerni, sem nem akarnak megtérni a megfeszített Krisztushoz. Ezért van olyan sok névleges keresztyén a világban, kevesen fogadják el a kereszt megváltó erejét.