Az angol VIII. Henrik király (1491. jún. 25. - 1547. jan. 28.) 35 éven át uralkodott zsarnoki módon.

Hat felesége közül kettőt kivégeztetett. Senki sem merte megmondani a királynak az igazat, mindenki hódolatot színlelt.

Csak az udvari bolond mondta el hóbortos szavakkal a véleményét a királynak. Ha a királynak ez nem tetszett, nevetett és ezt mondta: Bolond vagy te! - és az udvarnál mindenki vele együtt nevetett.

Mivel az udvari bolond kiválóan értette a dolgát, a király átnyújtott neki egy arany bolondjogart azzal a kikötéssel, hogy azt addig viseli és addig tevékenykedik bolondként az udvarnál, amíg nem jön egy nagyobb bolond. Teltek-múltak az évek, az udvari bolondot senki sem tudta felülmúlni, így azután a király haláláig a hivatalában maradt.

Amikor az udvarban elterjedt a híre annak, hogy VIII. Henrik a halálán van, a bolond besurrant a király szobájába. Amikor a király meglátta őt, ezt mondta neki: ,,El kell egymástól búcsúznunk, barátom."

A bolond így válaszolt: ,,Igen, királyom, hallom, hogy el akarsz utazni." A király felnyögött: ,,Nem akarok, muszáj!"

A bolond erre elgondolkodva ezt mondta: ,,Muszáj? Van valaki, aki nagyobb nálad, aki parancsolhat neked?"

A király felsóhajtott: ,,A mindenható Isten!"

A bolond tovább kérdezett: ,,Mikor térsz vissza nagy utazásodról?"

A király nyöszörgött: ,,Abba az országba megyek, ahonnan nincs visszatérés, és soha többé nem jövök vissza."

A bolond csodálkozva kérdezte: ,,Abba az országba mész, ahonnan nincs visszatérés; vajon felkészültél-e a nagy útra, van-e térképed, úti kísérőd, úti elemózsiád?"

A király felkiáltott: ,,Nem, én sohasem törődtem Istennel és az örökkévalósággal!"

Akkor a bolond a király hideg kezébe tette a bolondjogart, és ezt mondta: ,,Ó, király, te adtad nekem ezt a jogart, hogy addig viseljem, míg fel nem tűnik birodalmadban egy nagyobb bolond, mint én, de nem jött senki. Te vagy, ó király, a legnagyobb bolond, neked jár az arany bolondjogar.

Tudtad, hogy meg kell halnod, és nem készültél föl rá, nálad nagyobb bolond nincs!"

Amikor a király ezeket a szavakat hallotta, és érezte kezében a hideg aranyat, felkiáltott: ,,Elvesztettem a koronámat, elvesztettem a birodalmamat, elvesztettem a lelkemet - mindent elvesztettem!"

Igen, így élhet az ember bolondként, akkor is, ha király. És úgy fog az ember egykor meghalni, ahogyan élt. Milyen könnyelműen él sok ember a világban, és elfelejti, hogy csak vendég és idegen a földön. Milyen gyorsan eltelik az élet, és közeleg a kaszás halál! A halál órájában lesz nyilvánvalóvá, hogyan élt az ember!

,,Elvégzett dolog, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután pedig lesz az ítélet" (Zsid 9,27).