Sok évvel ezelőtt egy misszionárius kiutazott Kínába. A misszió vezetője és a többi misszionárius szívélyesen fogadta a missziós állomáson. Csodálatos este volt, és a misszionárius feleségek a nyitott teraszon terítettek vacsorához.

Az asztali imádság után élénk beszélgetés alakult ki, ahogyan az gyakran történik, amikor új munkatárs érkezik. Beszélgetés közben az újonnan érkezett hirtelen égő fájdalmat érzett a lábán.

Ezt közölte a többi misszionáriussal, és a misszió öreg vezetője azonnal felismerte, hogy az ifjú jelöltet az egyik legveszélyesebb mérgeskígyó marta meg. Néhány perc múlva a lába annyira megdagadt, hogy már a nadrágot sem tudták lehúzni róla.

Gyorsan felvitték a missziós ház felső emeletére, és ágyba fektették. E kígyó mérge olyan veszélyes, hogy húsz percen belül halált okozhat.

Akkor ezt mondta a misszió vezetője a többieknek: ,,Az nem lehet Isten akarata, hogy elhívja ezt a fiatal testvért Kínába, a missziói területre, és mindjárt az első nap engedi, hogy meghaljon. Térdeljünk hát le, és kiáltsunk az Úrhoz, hogy avatkozzék be hatalmasan, és tegyen csodát, hogy fiatal testvérünk életben maradjon." - Így mindannyian, akik a missziós házban voltak, térdre borultak, és szívből könyörögtek Istenhez.

Eltelt egy bizonyos idő, és semmi sem hallatszott ki a fiatal misszionáriustól, aki a ház felső emeletén feküdt az ágyban. Mindenki aggódva nézett a misszió vezetője után, aki elindult felfelé a lépcsőn.

Óvatosan kinyitotta az ajtót, és látta, hogy a fiatal testvér mélyen és nyugodtan alszik. Akkor tudta, hogy Isten meghallgatta imájukat, és közbelépett. Mert különben a fiatal férfi már biztosan rég meghalt volna a halálos méregtől.

Elhatározták, hogy csendben tovább folytatják az imádkozást, majd nyugovóra tértek.

A csodát azután másnap reggel élték át: A fiatal misszionárius teljesen jól érezte magát, dagadt lába ismét olyan normális volt, mint a másik. Így együtt tarthattak dicsőítő és hálaadó istentiszteletet, hogy Isten még ma is tesz csodát.

Teltek-múltak az évek. A fiatal testvér jól beilleszkedett Kínában, és megtanulta a nyelvet. Egyre inkább részt vett az igehirdetés feladataiban, és senki sem gondolt már az első nehéz estére, amelyet Kínában átélt. Hat vagy hét év múlva utazott először haza szabadságra, ahol alávetette magát a kötelező orvosi vizsgálatnak.

Az orvos egészen izgatott lett, mert a vérvizsgálat veszélyes mérget mutatott ki. Mintát küldött a Trópusi Intézetbe, és onnan azt a tájékoztatást kapta, hogy az egyik legveszélyesebb kígyóméregről van szó, amelynek hatása minden esetben halálos.

Amikor ezt elmondta páciensének, az visszaemlékezett arra a borzalmas estére Kínában. Ekkor csak dicsőíteni és magasztalni tudta Istent, és szíve mélyéből hálát adni, hogy Isten őt e hosszú évek során életben tartotta, pedig a halálos méreg ott volt a testében. Az otthon töltött szabadság után visszautazott Kínába, és ott addig szolgálta az Urat, míg Kína kapui nyitva álltak az evangélium előtt.

Igen, Isten képes erre! Isten meghallgattja az imádságot. Isten csodát tesz még ma is, és ezáltal a mély benyomást keltő történet által fölismerhetjük, mi történt akkoriban a pusztában, amikor Izráel népét megmarták a kígyók. Bizalommal feltekintettek a rézkígyóra, és életben maradtak, pedig a méreg ott volt a vérkeringésükben. Így van ez velünk, hívőkkel is.

Hittel feltekintünk a Megfeszítettre, és örökké élünk, pedig a bűn még mindig ott van bennünk (1Jn 1,8.10). Egyikünk sem bűntelen.

Mindannyian megszentelt életet akarunk élni, az istentelenséget és a világi kívánságokat meg akarjuk tagadni, és várni akarjuk a boldog reménységet, a nagy Istennek és a mi megtartó Jézus Krisztusunknak dicsőséges megjelenését (Tit 2,11-13).

Mégis sok megváltatlan és bűnös dolog van bennünk és rajtunk. Milyen gyakran szomorodunk el azon, hogy ismét csődöt mondtunk, és nem éltünk helyesen Üdvözítőnk dicsőségére és embertársaink javára. Tud-e bennünket még Isten használni? Nem kell-e Istennek elvetnie bennünket? Nem, ezt Isten nem teszi! Bár bennünk van még a bűn mérge, Isten gyermekei maradunk és győztesek leszünk, ha minden felismert bűnt leteszünk, és teljesen átadjuk magunkat Urunknak és Üdvözítőnknek. Csak Isten dicsőségére akarunk élni!