"Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat." (Lk 2,14)

Egy mese arról szól, hogy amikor a mennyei angyalkórus Betlehem mezején zengte: "Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség", az egyik kis angyal hirtelen elhallgatott. És bár csak egyetlen hang némult el a kórusban, mégis megzavarta az egész harmóniát.

A körülötte állók is elbizonytalanodtak, és a mennyei énekkar megzavarodott.

Az egyik főangyal magához intette a kis angyalt, és megkérdezte tőle:

- Miért hallgattál el? - Az így válaszolt:

- Én akartam énekelni. Egészen addig énekeltem is, hogy "dicsőség a magasságban Istennek". De amikor az következett, hogy "és a földön békesség", akkor összeszorult a torkom.

Egyszerre eszembe jutott, hogy mennyi békétlenség van az emberek között. Évszázadokat, évezredeket láttam magam előtt, háborúkat, ahogyan népek ölik egymást. Láttam veszekedő férjeket é s felesé geket, szüleik ellen lázadó gyerekeket, békétlen családokat, összeszorult a torkom, és nem tudtam énekelni, hogy "és a földön békesség".

Más fiatal angyalok is csatlakoztak hozzá, és hangosan mondták:

- Igaza van. A földön nincs békesség.

- Hallgassatok! Akarom mondani: énekeljetek! - kiáltotta a főangyal. Aztán odafordult újra a kis angyalhoz: - Szóval téged az zavar, hogy nem látod a békességet a földön, nem hiszed, hogy valóra válhat a békesség az emberek között?

Te csak azt az óriási szakadékot látod, ami a menny és a föld között van? Te nem érted, hogy mi történik ezen az éjszakán Betlehemben, és meg akarod érteni, hogy mi történik a világban?

Tudd hát meg, hogy mennyei Urunk éppen ezen az éjszakán hidalja át azt a szakadékot, amelyik olyan nagyon zavar téged. Ezért dicsérjük őt, ezért énekelünk, mert ő ma éjjel elhozta a menny békéjét a földre, az embereknek.

- Ó, ha így van, akkor szívesen énekelek - kiáltotta a kis angyal.

De a főangyal azt mondta neki:

- Nem, nem fogsz többé velünk énekelni. És nem is térsz vissza velünk a mennybe.

Itt maradsz a földön, és mivel most már érted Istenünk tervét, te leszel az, aki mindenhová elmész, és vágyat ébresztesz az emberekben a mennyei béke után.

Bemész a házakba, ahol nincs béke a családokban, és megérinted a lelkiismeretüket.

Ott leszel, amikor ellenfelek tárgyalnak, és segíted őket, hogy békésen megegyezzenek.

Velük leszel, amikor erőszakosan a maguk akaratát kényszerítenék egymásra, és megnyitod a szemüket, hogy a másik szempontját is lássák.

Ülj a küszöbükre, és ne hallgass el, hogy ne legyen nyugtuk, hogy vágyakozzanak a békességre!

A kis angyal azóta is itt jár a földön, és teljesíti feladatát.

Halljuk meg mi is lelkünkben suttogó szavát: békesség a földön!

És válaszoljuk rá: dicsőség Istennek a mennyben!

ÁMEN