Az amerikai költő, Mark Twain (1835 - 1910) a dolgozószobájába vitt egy, a természetben szabadon élő kaméleont, és örült a kicsi kis állatnak.
A kaméleonnak természetéből adódóan lehetősége van arra, hogy alkalmazkodjék minden színhez és minden környezethez, s így más állatok ne vegyék észre, és így nagyobb biztonságban legyen.
Mark Twain ezt nem vette figyelembe, és az állatot egy tarka szőnyegre helyezte.
Az állat azonban alkalmazkodott a színekhez, amelyek a szőnyegen voltak.. Amikor odébb ment néhány lépéssel oda, ahol a szőnyegnek más színe volt, a kaméleon természetesen újra megváltoztatta a színét.
Mivel ennek futkározás közben túl gyakran kellett megtörténnie, ami egy egyszínű szőnyegen nem lett volna így, a kaméleon egy idő múlva elpusztult a túlerőltetés miatt.
A gyakori színváltás túl sok volt a szegény kis állatnak.
Találó kép ez azokra a hívőkre, akik állandóan alkalmazkodnak e világ folyásához annak sokféle divatjelenségével együtt, akik mindig együtt úsznak e világ áramlatával, és ott táncolnak az ördög minden lakodalmán: Meghalnak a túlerőltetésben, miközben ennek az elveszett világnak a nyomában sántikálnak.
Ahelyett, hogy hitük teljes erejét az Úr Jézus követésének és Isten országa szolgálatának szentelnék, úgy vélik, hogy rosszul értelmezett szabadságukban még e világ folyamatának múlandó dolgaiban is részt kell venniük.
Kapcsolódó hírek:
VAN EGY TITKOS BARÁTOM ...
AZ ISTEN-ADTA GONDOLATOK EREJE /történet/
KÉT IMA
A VISSZAKERÜLT BIBLIA/történet/