„BIZONYSÁGTÉTEL”

Erős délutáni forgalom volt a nagyvárosban. A sugárúton egy férfi közelített autójával a kereszteződéshez, őt egy nő követte, szorosan ráhajtva az előtte lévő autóra. Nagyon sietős lehetett útja, mert alig hagyott valami távolságot a kocsik között. A lámpa zöldről sárgára váltott, a férfi lassított, és megállt a zebra előtt; bár felgyorsítva még átsurranhatott volna.

A nő hirtelen beletaposott a fékbe, és csikorgó kerekekkel megállt. Láthatóan arra számított, hogy az előtte lévő felgyorsít, és ő rátapadva - már a piroson - szintén átmehet a kereszteződésen. Nem jött össze.

A nő magából kikelve, szitkozódva, igazságtalanul ordított az autójában, csapkodta a kormányt, és nyomta a dudát. Műsorának kellős közepén hallotta meg az oldalablakon a határozott kopogást. Felnézett, és meglátta a szigorú arcú, összevont szemöldökű rendőrt. Meglepetten elhallgatott.

A rendőr feltartott kézzel kiszállíttatta a nőt a kocsiból, elvette az iratait, majd bevitte a rendőrörsre, ahol megmotozták, lefotózták, ujjlenyomatot vettek tőle, nyilvántartásba vették, és bezárták egy cellába. A nő csodálkozva nézett, hogy mi történik vele. Gondolkodott, hogy vajon mit vétett, miért került ide; nem értette az egészet.

A hideg és sötét zárkában lassan telt az idő. Aztán végül, kb. két óra múlva egy őr jött a cellához, elővette a kulcsot, és kinyitotta az ajtót.

Kikísérte a nőt az irodába, ahol a rendőr várta az irataival és a személyes holmijaival.

- Elnézést kérek a tévedésért, hölgyem - mondta a rendőr. A lámpánál ön után álltam, ahol ön teli torokból kiabált az előtte álló, szabályosan közlekedő autósra, verte a kormányt, és veszettül nyomta a dudát.

Észrevettem a ,,Jézus a Megváltó" feliratot, és a kis fényes halas emblémát

is az autója hátulján, így mindezek alapján azt feltételeztem, hogy ön lopta az autót... 

,,Semmi rothadt beszéd a ti szátokból ki ne származzék, hanem csak amely hasznos a szükséges építésre, hogy áldásos legyen a hallgatóknak.

És meg ne szomorítsátok az Istennek ama Szentlelkét, aki által megpecsételtettetek a teljes váltságnak napjára. Minden mérgesség és fölgerjedés és harag és lárma és káromkodás kivettessék közületek minden gonoszsággal együtt." (Ef 4,29-31)

A számla

A kisfiú kiment a konyhába, ahol édesapja a család befizetett csekkjeit rendezte, édesanyja pedig épp vacsorát főzött. Átnyújtott az apjának egy papírlapot. Az apa kezébe vette azt, és a következőket olvasta:

,,Fűnyírás: 100 Ft, a szobám kitakarítása ezen a héten: 80 Ft, jeles félévi bizonyítvány: 300 Ft, bevásárlás anya helyett: 50 Ft, vigyázás az öcsémre, amíg anya bevásárolt: 30 Ft, szemétkihordás: 30 Ft, szemétszedés és gereblyézés a kertben: 100 Ft. Összes tartozás: 690 Ft".

Lenézett gyermekére, aki várakozva állt előtte, röviden elgondolkodott, majd megfordította a papírlapot, fogott egy tollat, és ezt írta a hátoldalára.

,,Imádkoztunk érted, amikor még nem is voltál: ingyen.

Édesanyád 9 hónapig a méhében hordozott, a világra hozott, és a testéből táplált: ingyen.

Éjszakákon át virrasztottunk melletted, és ápoltunk, amikor lázas betegen feküdtél: ingyen.

Melletted álltunk, és segítettünk az iskolai megpróbáltatások idején, amikor nem egyszer megszomorítottál bennünket: ingyen.

Tanítást, figyelmet, gondoskodást, ennivalót, ruhát, hajlékot, játékot kapsz, és még az orrodat is megtörlöm: ingyen.

Mindent egybevetve édesanyád és én ingyen és bérmentve szeretünk.

Ha mindezt összeadjuk, a szeretetünk teljes költsége: 0 Ft."

Amikor a kisfiú elolvasta, amit az apja írt, egy nagy könnycsepp gördült le az arcán, egyenesen a szemébe nézett, majd csendben fogta a tollat, és jókora betűkkel a számlája alá írta: ,,Fizetve!"

,,És aki szomjúhozik, jöjjön el; és aki akarja, vegye az élet vizét ingyen." (Jel 22,17)

Hatalmas Isten

A kislány az istentiszteletről hazafelé menet odafordult édesanyjához, és ezt mondta:

- Anyuka, nem értem, amit ma a lelkész bácsi mondott.

- Nocsak, mit nem értesz, kislányom? - kérdezte az anya.

- Hát, egyszer azt mondta, hogy Isten nagyobb, mint mi vagyunk. Igaz ez?

- Igen, igaz - felelte az anya.

- Meg azt is mondta, hogy Isten az Ő Szentlelke által az övéiben is jelen van, és munkálkodik.

- Igen, kislányom, így van - jött a válasz.

- No, de - mondta a kislány - ha Isten nagyobb nálunk, és bennünk van, akkor nem kellene látszódjon?

,,Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat." (Mt 5,16)

,,Mert ti az élő Istennek temploma vagytok, amint az Isten mondotta: Lakozom bennük és közöttük járok; és leszek nékik Istenük, és ők én népem lesznek." (2Kor 6,16)