Szünet

Állj meg egy pillanatra, hagyd abba a munkát, és nézz körül!

Magas dombon élek, és öregszem. Egyik nap a kertben szöszmötöltem, és elfáradtam. Elhatároztam, hogy lefekszem a fűbe, úgy pihentem ki magam, mint kisfiúkoromban.

Néhány perccel később arra ébredtem, hogy valaki fölém hajol. Egy szomszédom, akivel soha nem beszéltem, levegő után kapkodva érdeklődött, jól vagyok-e.

Két háztömbbel feljebb lakik a dombon, kinézett az ablakon, és amikor meglátott a földön heverve azt hitte, hogy szélütés ért, vagy infarktust kaptam, és lélekszakadva rohant le a dombról, hogy megnézze, mi történt.

Kínos helyzet volt, ugyanakkor megható is.

Amikor tisztázódott, hogy nincs semmi bajom, nagyot sóhajtott, és lefeküdt mellém a fűbe.

Egy ideig mindketten hallgattunk, azután így szólt:

- Köszönöm, amiért úgy döntött, hogy itt hever egy kicsit a fűben. Az ég olyan csodálatos, nem is tudom, mikor néztem fel utoljára.

/Lev Tolsztoj/

SZEBBEK, MINT A SZEPLŐK

,,A ráncok csupán azt jelzik, hol voltak a mosolyok.''/Mark Twain/

Az állatkertben történt. A lányommal egy nagymama és egy kislány mellett álltunk. A kislány arcán élénkvörös szeplők virítottak. A gyerekek sorba álltak egy rajzolóművész előtt, és várták, hogy a mester tigrismancsokat fessen az arcukra.

-Annyi a szeplőd, hogy nem jut hely a festésre - kiáltotta egy fiú. A kislány zavarba jött, és lehajtotta a fejét.

A nagyanyja leguggolt mellé. - Én szeretem a szeplőidet - mondta.

-Én nem - jelentette ki a kislány.

-Amikor kislány voltam, mindig azt kívántam, hogy szeplős legyek - mondta a nagymama, miközben megsimogatta unokája arcát. - A szeplők nagyon szépek.

A kislány felnézett rá. - Igazán?

-Hát persze! Talán tudsz valamit mondani, ami szebb lenne, mint a szeplők?

A kislány ránézett nagyanyja mosolygó arcára. - A ráncok - mondta gyengéden.

/Sue Monk Kidd/

Mt 5,44: "Jót tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek."

A következő epizód a nácik börtöncellájában történt.

Egy napon az őr egy új rabot toloncolt be a keresztyének cellájába.

Kopasz volt, piszkos és sovány.

Először senki sem ismerte fel. Pár perc múlva valaki felkiáltott: "Ez X kapitány!" Ő volt a keresztyének legkegyetlenebb kínzója.

A cella lakói közül is sokakat ő tartóztatott le és szinte mindeniket megverte. A rabok X kapitány köré gyűltek és faggatni kezdték idekerülésének az okát. Könnyekkel a szemében mesélte el a történetét.

Néhány hónappal azelőtt, amint az irodájában ült, benyitott hozzá egy 12 éves legényke, kezében egy virág csokorral. A kapitány feleségének hozta.

A fiúcska elkezdte mondani:

"Kapitány úr, ön az, aki édesanyámat és édesapámat börtönbe záratta. Ma van édesanyám születésnapja. Ezen a napon mindig virágcsokorral köszöntöttem őt. Ma, ön miatt, nem köszönthetem fel, de édesanya keresztyén és megtanított arra, hogy szeressem ellenségeimet, és a rosszat jóval fizessem vissza.

Ezért gondoltam arra, hogy ma az ön gyerekeinek az édesanyját köszöntöm fel. Vigye el kedves feleségének és beszélje el neki az én szeretetemet és az Úr Jézusét.

Ez túl sok volt a tisztnek. Ő is Isten teremtménye, megvilágosodott attól a Világosságtól, amely "megvilágosít minden embert." (Jn 1,9)

Megölelte a kisgyermeket. Attól a pillanattól nem bírt kegyetlenkedni, igaz ez az állásába került.

Most kegyelemnek tekintette, sőt kiváltságnak, hogy bezárták azokkal, akiket ő juttatott a börtönbe.

A győzelmes keresztyén élet titka a megbocsátó szeretet.

/Richard Wurmbrand/