Hosszú történetem 10 éves koromban kezdődött, amikor édesanyám ötletére megkeresztelkedtünk a húgommal. Nem értettem mi az a sákramentum, és amikor 13 éves koromban konfirmáltam, igazából abban sem voltam biztos, hogy Jézus egyáltalán létezett, azt hittem, hogy csak egy legenda. Utána évekig lelkiismeretfurdalásból imádkoztam a Mi Atyánk-ot.

19 éves koromban elvetődtem egy keleti harcművészeti (aikido) klubba, ahol furcsa módon egy Krisna kép előtt hajlongtak, ami kicsit megijesztett, de azt mondták, hogy ő isten. Felvetettem, hogy akkor miért nem Jézus vagy Buddha van a képen. Azt a választ kaptam, hogy Buddha valóban ott lehetne, mert ő isten, de Jézus nem isten, csak Isten Fia, aki emberré lett. Ekkor rádöbbentem, hogy tényleg igazuk van, hiszen így tanultam a konfirmáció előkészítőn.

Mivel Isten nem adja a dicsőségét másnak (Ézsaiás 42:8 Én vagyok az ÚR, ez a nevem, nem adom dicsőségemet másnak, sem dicséretemet a bálványoknak.), az életem elkezdett hanyatlani. Tönkrement a párkapcsolatom, a karrierterveim, elváltak a szüleim, a húgom majdnem végzetesen elkallódott. Kapcsolatba kerültem a Rózsakeresztesekkel, a Szcientológusokkal. Megrögzötten kerestem az igazságot. Tudtam, hogy van Isten, csak velem nem foglalkozik, hiába keresem. Ezen rengeteget gondolkodtam, míg megcsömörlöttem. Végül új agyat akartam, amivel még senki sem gondolkodott. Egyszerű fiatal nő szerettem volna lenni, akit hétköznapi dolgok érdekelnek. 24 éves koromra teljesen kicsúszott a lábam alól a talaj. Istent hibáztattam az életem zátonyra futásáért. Valakik szerint így kellett lennie, de ez nem igaz. Isten nem akar kínozni senkit. Magunkra vessünk, ha szidjuk, vagy kizárjuk Őt az életünkből, döntéseinkből személyes, és társadalmi szinten is. Ez a magyarázata pl. az afrikai éhezésnek, vagy a diktátorok vérengzésének a történelem folyamán. Amelyik nemzet Istent, és a Biblia tekintélyét beengedi pl. a törvényhozásába, Isten áldása kezd kiteljesedni társadalmi, gazdasági, erkölcsi téren, és hanyatlani, amint kiszorítja. Lásd Argentína, Nigéria, Florida...

Tehát, Édesanyám Jézushoz fordult a családunkért. Nem vettük őt komolyan, de azóta édesapámmal újra összeházasodtak, és a mai napig is szerelemmel szeretik és elfogadják egymást. Ezt látva ráeszméltem, hogy Jézus tud jót tenni, és nem egy fiktív személy. Egy augusztusi álmatlan éjszakán megszólítottam Őt szívem reménytelenségéből: „Ha a pokolba kerülök is, tudnom kell az igazságot!” Tudni akartam, ki vagyok Isten szemében, még ha azt mondja is, hogy a vége számomra pokol. „Ha van az én életemre is valami jó ötleted, most már érdekel.” Egyszer csak észrevettem, hogy már két hete nem sírtam, Jézus megvigasztalt. Teljesen önzetlenül, nem támadtak olyan gondolataim, hogy „na, utoljára fordultál hozzám? Most már én is jó vagyok?” Ehelyett magamtól elkezdtem imádkozni, érdekelni kezdett a Biblia, főleg, hogy Dávid panaszos zsoltáraiban a saját történetemet olvastam. Ez lenyűgözött!

Ezekben a napokban (2003 október 27-én) megnéztem a Jézus élete c. filmet, Lukács evangéliumának feldolgozását. Követtem a Bibliában, hogy hol jár a történet, egészen addig, amikor Jézust először pofon vágják. Ott letettem a Könyvet, és sírni kezdtem. Hirtelen megértettem, hogy úgy bánnak Jézussal, amit nem érdemelt meg, vagyis akkor valaki más helyett büntetik. És az én vagyok... Majdnem megszakadt a szívem, hogy ilyen önfeláldozó volt, de Neki valóságosan megszakadt. A film végén könnyek között azonnal elmondtam az imát a narrátorral: Úr Jézus! Szükségem van Rád. Kérlek, bocsásd meg a bűneimet, és hogy eddig nélküled éltem. Köszönöm, hogy meghaltál értem a kereszten! Kérlek, vedd kezedbe az életemet, és tégy olyanná, amilyenné Te akarod, hogy legyek. Ámen”

Amikor kikapcsoltam a filmet, örömre fordult a fájdalmam, mert éreztem, hogy Jézus ott van velem a szobában, és mosolyog. Felismertem, hogy Isten azért hallja meg az imádságot, mert Ő van itt, és nem mi tudunk felimádkozni a Mennyig. De ennél sokkal fontosabb dolog is történt! Örök életet adott Jézus azzal, hogy magaménak fogadtam el a váltsághalálát. Az üzenet egyszerű. Ha nem fogadod el a bűneid büntetését Krisztusban, akkor neked kell elszenvedned örökké a pokolban, ahol nem szűnik meg soha a szenvedés, a testi-lelki kín. Nincs egy másodperc fellélegzés sem. Saját döntés. Szóval, megvolt a válasz! Nem pokol! Vidámság a Mennyben örökké, Legjobb Barátom felemelő társaságában! Már alig várom! Olyan valóságos! Mi valóságosabb? Ami lett és elmúlik, vagy ami örökre megmarad?

Isten áldása nem csupán ígéret. X számú párkapcsolat után megtérésem előtt, meg voltam győződve, hogy velem lehetetlen hosszú távon együtt élni. Ehhez képest Isten adott nekem egy csodálatos dobos férjet, aki 10 évet várt rám imádkozva! Van egy tüneményes 1 éves kisfiam, békés otthonom, biztos jövőm a mai világban az erőteljes Isten kezében! Nem érdemem szerint bánik velem Jézus. Van hatalma teletölteni kincseivel bárki életét. Bármit tettél! Bátorítalak! Jakab levele 4:8 Közeledjetek az Istenhez és Ő közeledni fog hozzátok! Kösz, hogy végigolvastad!